Hogyan lehet elfogadni, hogy soha nem lesz barátnőm, vagy bármilyen szexuális kapcsolatom nőkkel? Leginkább olyantól szeretnék választ kapni, aki hasonló helyzetben van és sikerült elfogadnia ezt.

"..vagy bármilyen szexuális kapcsolatom nőkkel"

Rosszlányok.

És mi a gond veled, amiért ennyire kerül mindenki? Ezen változtass.

És legyenek reális igényeid, elvárásaid. Ha te nem tudsz valamit felmutatni, biztosítani, akkor azt a lánytól se várd el. Pl. ha ronda vagy, akkor ne kizárólag gyönyörű lányokkal akarj csak szóba állni. Ha buta vagy, mint a tök, akkor ne intelligens, értelmes lányoknál próbálkozz. Ha 160 centi vagy, akkor ne 180 centis lányoknál próbálkozz. stb.....

6: érdekes, mert a nem jóképűek meg pont azok nyavalyognak itt mindig, hogy csak a külső számít és a személyiség nem :D

Szerintem járj rendszeresen kezelésre. Biztosan segíteni fog abban, hogy hétköznapi dolgokat reálisan láss és ne csinálj mindenből óriási problémát, ügyet.

Na, meg vannak hozzád hasonló nők is. Majd megtalálod a hozzád hasonlót.

Párom ugyanebben a betegségben szenved és mellette autista is.

12 éve vagyunk együtt.

Ha gondolod, írj privit.

Nagyjából 25 éve volt utoljára barátnőm. Őszintén szólva egyáltalán nem izgat a dolog. Egyszerűen csak érdektelenné vált számomra a párkapcsolat és a szex. Viszonylag kevés örömmel jár, amivel szemben sok komplikláció adódik: közös programokat kell bonyolítani, egy ágyban kell aludni a barátnővel, menstruáció idején labilis a hangulata, igényt formál a magánszférámra, összezördülések is kialakulhatnak, különféle elvárásokkal lép fel, a szex mindenféle hülye mozdulatokat igényel, néha cuppogás hallatszik közben és különféle nyálkák is tapasztalhatók stb.

2008-ban egyszer még becsajoztam, mert tudni akartam, hogy rendeltetésszerűen működik-e még a cerkám (igen), de akkor 100%-ra megbizonyosodtam, hogy nincs többé szükségem a szexuális aktivitásokra. Pedig állítólag jóképű vagyok (egyetemista koromban reklámmodellként dolgoztam), több diplomát szereztem és frekventált vezető állásban dolgoztam. Valószínűleg azért tudom elfogadni, sőt preferálni az egyedüllétet és a szexuális absztinenciát, mert legkésőbb a 20-as éveim közepére skizoid személyiségzavarom alakult ki. De ezt egyáltalán nem tartom hátránynak és eszemben sincs változtatni rajta. Arra sajnos nem tudok tanácsot adni, hogy ha valaki szexuális absztinenciára kényszerül, akkor hogyan "fejlesszen ki" magában skizoid személyiségzavart, hogy elviselhetővé tegye a cölibátust.