Normális, hogy ezt érzem, vagy ez a depresszió egyik tünete?

37 évesen azt érzem, hogy annyira szeretnék újra tizenéves lenni, akkoriban még annyira tele voltam reménnyel s sosem tudtam mit tartogat nekem a holnap. Tudom, hogy ez már lehetetlen, de pont ez el is szomorít.

Egyébként nincs saját családom, mostanában párkapcsolatom sem, az idős, beteg szüleimnél élek, végül is őket segítem, nagyjából ezért is vagyok még mindig egyedül.

Nagyon vissza vágyom oda, pedig most azért biztosan jobb életem van, meg van mindenem, munkám is van, nem élek rosszul legalábbis anyagi szempontból.

A home office, és a szüleimmel töltött idő, boltba, patikába, postára járás tölti ki a napjaimat. Az utóbbi egy-két évben alig megyek valahová, nem merem a szüleimet magukra hagyni, lelkifurdalást okoz, ők szerintem ezzel vissza is élnek, kihasználják. Tudom, hogy túlzás ahogy érzek és ahogy cselekszem, de nem vagyok képes ezen változtatni.

Köszönöm ha elolvastad és megosztod velem a véleményed.