Ekkora csalódás után ez normális?
Igazából röviden annyi, hogy rólam azt kell tudni, hogy borzalmas családból jöttem, sérült vagyok, és full egyedül vagyok. Apám amikor velünk volt vert engem, anyámnak sose voltam fontos. Sok nélkülözés stb.
Aztán ezt a szeretetet barátságoknál kerestem, nem volt sose igaz barátom. Mindegyik lehúzott anyagilag vagy lelkileg, aztán magamra hagytak. Utóbbi különös eset volt, ott mindenhol segítettem az illetőt, aztán rám támadt, és ignorál. Rájöttem, hogy nem én voltam a hibás, egyszerűen ez az eredő elrendelés elve. Engem senki se fog szereti, maganyosan fogok meghalni.
Már nem barátkozom senkivel, távolságtartó vagyok, és minden emberben azt látom, hogy utál. Ez a helyes, hiszen nincs csalódás és ez igaz. Engem mindenki utál, még a vadidegen is. Érzem.
19/F
válasza:"Rájöttem, hogy nem én voltam a hibás, egyszerűen ez az eredő elrendelés elve."
Mivel mentális egészség témakörben írtad, és nem ezotériában: nem, ilyen nincsen.
Nem hibás vagy, de a te látásmódod és döntéseid vezetnek ide. Ha mindig ugyanolyan "barátaid" lesznek, ha mindig kihasználnak, stb akkor ugyanazokat a hibákat követed el folyamatosan, ugyanazokhoz az emberekhez próbálsz közel kerülni. Ismétlődő mintázat, és ezért nem a világ a hibás.
Keress fel szaksegítséget, pl. pszichológus, mert nem, egyáltalán nem normális a helyzeted, és ahhoz, hogy változzon, neked kell változtatnod.
Kedves első. Szerintem van Isten és gyűlöl. Olyanokat kellett átélnem sajnos amitől más már rég öngyilkos lett volna. Nem akarok én itt hősködni stb, de nagyon durva dolgokon mentem sajnos keresztül. Én pl 13 éves gyerekként kinek ártottam, hogy saját anyám testét a vértocsából kellett felkaparnom? Avagy 16 évesen, amikor testvérem megbosszúlta rajtam az ő savanyú életét és szabadságjogomat korlátozta(nem akarom leírni mit csinált mert erősen bűncselekmény)
Igen sajnos, kihasználtak. Aztán eldobtak mint valami használt papírzsebkendőt. Eddig mindenkinél ez volt, akinél nem, az nem volt barát csak egy haver aki messze lakott tőlem. Ez van.
Fáj a magány nagyon, de a csalódás jobban fáj.
válasza:Gondolod, hogy te vagy az egyetlen, akinek szörnyű dolgokon kellett keresztül mennie? :) Sajnos sok ilyen van.
Amit leírtam, ugyanúgy áll. Ha te istenre meg egyéb képzeletbeli barátokra akarod kenni, és nem akarsz változtatni a kialakult helyzeteden, akkor valóban nem fog változni semmi, és ez lesz egész életedben. De ez attól még a te döntésed lesz, és nem más lesz a hibás miatta. De ennek fényében kár volt kiírni a kérdést.
válasza:Egyáltalán nem normális, és nem is eleve elrendelés, hanem trauma. Erre mondta C.G. Jung, hogy "míg tudatossá nem teszed, a tudattalan fogja irányítani az életed, és te sorsnak hívod majd."
A traumatizált emberekre jellemző, hogy nem veszik észre (mivel nem is tudatosan csinálják), de újra és újra belemásznak az ugyanolyan helyzetekbe, amilyenben eredetileg traumatizálódtak, mert nekik az az ismerős, az vonzza őket, és traumás kötődésük is van az ugyanolyan fajta emberekhez, mint amilyenek traumatizálták őket (rosszabb esetben a többi fajta ember egyenesen érdektelen a szemükben, mert azok tőle idegenek). Ettől halmozódnak a csalódások, és ebből alakul ki az az élmény, hogy a világ pont olyan rossz, mint amilyennek (általában gyerekként) beégett nekik.
#3 Képzeletbeli barát? Isten szerintem létezik, bár igaz, hogy ez nem az a vallás témakör.
Teszem fel, neked van egy anyukád, aki gyerekkorodba bántott, azt mutatta, hogy semmit sem érsz, esetleg ütött is téged, akkor te vagy a hibás? Szerintem egyáltalán nem...
Ha már döntés.. Leérettségiztem, jelenleg olyasmit tanulok, amit szeretni fogok, tehát egzisztenciálisam előre haladok. Ami a lelkemet illeti, nem tudok. Magányos vagyok, és nincs senkim. Nincsenek barátaim, full egyedül vagyok. Próbáltam barátkozni, de ez sem segített semmit. Mind magamra hagyott. (Mind alatt nem 10 embert kell érteni) tudom azt, hogy én semmit sem ártottam nekik, egyáltalán nem akaszkodtam rájuk sem, sőt örültem amikor elmentek valahová, mert egyfolytában zaklattak, hogy segítsek nekik ebben-abban. Találkoztunk, jól éreztem magam velük, és ez a lényeg. (Ezek nem baráti társaságok voltak, hanem különböző emberek az elmúlt 2 év alatt)
Tanáraim felsőben állandóan azt panaszolták, hogy egésznap gépezek, nem játszom a többiekkel, nincsenek barátaim. Nem igényeltem akkor, plusz nekem a pc játék menekülés volt . Amikor elkezdtem barátkozni mondhatni, egy forradalom volt bennem, de ez a forradalom elbukott. Én nem vagyok szerethető ember. Senkim se lesz, egyedül fogok meghalni. Viszont ezt akkor realizálni kell, és a magány gondolatával olyan szinten megbarátkozni, hogyha valaki barátkozni akarna velem, azt úgy el kell küldeni melegebb éghajlatra, hogy ne legyen kedve keresni a társaságom.
#4 Köszönöm a válaszod, tudom, hogy ugyanabba belemászok sajnos. Régóta el kell kerülni az embereket, de sajnos mindig mindig belemászok abba a hibába, hogy ismerkedek. Valahogy tudatosítani kéne nekem azt, hogy a teljes elszigetelődés az, ami a javamat szogálja.
válasza:"sajnos mindig mindig belemászok abba a hibába, hogy ismerkedek"
Ez nem hiba, ez természetes.
Ne hagyd magad kihasználni, mutasd ki, ha szeretsz valakit, és neked is barátod, társad, aki örül neked.
Szia! Ezt az elrendelés elméletedet és a történetét fájdalmas volt elolvasni, de meg tudom érteni hogyan jutottál el erre az álláspontra.
Az utolsó bekezdés viszont elég aggasztó. Még ha tökélyre is fejleszted ezt az életformát, hosszú távon a magány ki fog kezdeni, arról nem is beszélve, hogy egy olyan embernek látod majd magad, aki nem méltó a szeretetre.
Azt mondod hogy még a vadidegen is utál?
Tehetnél egy próbát. Ha szeretnél egy vadidegennel társalogni szerteágazóan, úgy hogy az túlmutatna a mindennapi semmitmondó beszélgetéseken, akkor én itt vagyok. Ismerkedés? Barátkozás? Nem, még csak nem is erre menne ki. Csak ha magányosnak érzed magad, megpróbálhatnád elmondani amit másoknak nem akarsz illetve nem tudsz, úgy, hogy annak semmi következménye nem lenne. Amit garantálni tudok az az őszinteség, ha tényleg úgy érzem hogy ismeretlenül is utállak vagy bármi rossz érzésem van veled kapcsolatban, azt egyenesen megmondom.
Ha ez így számodra vállalható, én itt leszek.
Addigis vigyázz magadra!
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!