Mi lehet a gond?

Van,illetve volt egy osztálytársom aki a legjobb haverom volt egészen 13 éves koromig,utána már szinte semmi kommunikáció nem történt, most 24 évesek vagyunk. Én már azért jócskán elfogyasztottam barátnőket,most úgy érzem az igazi van velem, de ezek mellett természetesen tanultam és szakmákat szereztem, dolgozok illetve rengeteget szórakoztam,kirándultam is egész életemben,és már külön életemt élek.Ez a gyerekkori barát nevezzük Töhötömnek (aki mellesleg az utcánkba lakott) szintén 24 éves fejjel soha nem beszélt még lánnyal, kerüli az embereket,nincs kedve semmihez és senkihez,a településen ahol laknak mindenki azt hiszi,hogy megnősült,elköltözött vagy külföldön dolgozik,de nem,mert a szobájában van szó szerint 10 éve és max csak akkor mozdul meg ha wc-re kell mennie. Az én muterom és az ő muterja barátnők,ezért tudom ezeket. Sőt,már évek óta aranyérkenőcsöt használ a rengeteg üléstől a számítógép előtt és a semmittevéstől. Szinte beszélni sincs kedve,erőtlen minden megszólalása,és ha netán megpróbálnák jobb belátásra bírni,hogy gyere mozdulj már ki,kiránduljunk,akkor még ő van fellázadva,hogy hagyják már békén!Dolgozni nem kell neki mert az apuka egy cégvezető. Ergo mindene meg van munka nélkül. De ez így boldog élet? 24 éves elmúlt és csak a szobájában ül. Hamarosan így tönkre megy szerintem az egészsége, ha már nem ment..