Idővel mindenkinek rosszabbodik a betegsége? Erősebb gyógyszer, gyakoribb kórházi kezelés, stb.

Én vagy tíz évig nem mentem, aztán muszáj volt megint. :-/

Az egyik trükk, amit javasolt a dokim, hogy próbáljak sokat kifelé figyelni és nem magamra, tehát, hogy odakint mi történik a természettel, a többi emberrel, stb. Ez nekem igen pihentető szüneteket ad. A depisek állítólag többet foglalkoznak önmagukkal, mint a normál emberek. Én is képes vagyok több évtizedes hibák, rossz élményeken rágódni, anélkül, hogy meg tudnám oldani ezeket. Most már gyakran eszembe jut ilyenkor, hogy: ugyan, nézd milyen szép az ég, milyen szép az a lány, virág, autó, épület, festmény, zene...

Kérdező, erre, hogy "idegem sincs már ahhoz, hogy állandóan magammal foglalkozzam. Ha jó a gyógyszerem nagyjából elvagyok, aztán ha mellékhatás vagy bármi miatt borul, akkor nagyon rossz, kiesem a munkából, de a napi rutinból is. Ilyenkor mindig felmerül, hogy kellene még terápia is" csak annyit írnék, hogy lebéníthatod a lelki fájdalmaidat ilyen-olyan gyógyszerekkel, attól még sajnos jobb nem lesz, hanem ahogy te is írod: max. stagnál egy ponton, ám aztán jön a mellékhatás vagy a rászokás, ami után csak még rosszabb is lesz.

Ezzel szemben terápián megtanulhatnád újrakeretezni a problémáidat, azaz legalább megpróbálhatnád feldolgozni azokat annyira, hogy már ne bénítson le. Persze az sem könnyű, az őszintén magunkba nézés, pláne szakember segítségével, ám csak akkor remélhetsz javulást az állapotodban, ha energiát is adsz bele, tanulod az állapotod, nem csak gyógyszerekkel kábítod, amelyekhez egy idő után hozzászokik a szervezeted, és már nem csillapítja tovább a lelki fájdalmaidat, míg terápián olyan örök érvényű eszközöket kaphatsz, mint a korábban válaszoló is írta, hogy ha pl. túl nehéz neked befele nézni, akkor vedd észre a környezetedet (kösz, #12 az ötleted, én fogom is használni!), ami nem pénz kérdése, mint a gyógyszer, és mivel a gyógyszer terápia nélkül tényleg csak kábítószer, ilyen alapon akár alkoholista is lehetnél, de akkor meg a májad bánná, ugye.

Szóval a traumáidat terápián tudod a leghatékonyabban feldolgozni, de kétségtelenül bátorság kell hozzá, mert nem egyszerű sok szörnyűséggel szembenézni a múltunkból, ám a múlt elmúlt, a jelenben élünk, hogy jobb jövőt érjünk meg!

Én voltam kevésbé hatékony terápián is, amit utáltam, de attól még lehetett hatékony is, és több évig voltam olyan terápián is, amelyet viszont még akkor is élveztem, amikor nekem is nehéz volt, sírtam, toporzékoltam, őrjöngtem is, sosem felejtem.

Az alvászavar meg lehet a depresszió oka és következménye is, ám szintén kezelhető gyógyszer nélkül is, jó szívvel ajánlom Horváth Ágnes alvásterapeuta mindfulness oktatót, keresd meg és kövesd, végezd el az online kurzusát, és a depressziódat is csökkentheted, ha egészséges alvásmennyiséged és -minőséged van, ezt sok éves tapasztalatból írom.

Próbálj másfajta terápiát, mint korábban. Sokféle megközelítés létezik.

Hátha valamelyik jobban passzol hozzád, mint a többi.

Én 51 éves vagyok, már néha nekem is elegem van belőle, hogy ez már mindig így lesz, de talán ez a mostani doki eljut valami lényegiig. Vagyis nem ő, hanem mi együtt, és ja, néha eléggé megvisel. Mert a sokféle terápiában az ember azt is tanulja, hogy ő maga hogy viselkedjen az ülések alatt. Mármint hogy szerintem olyan, mintha én meg a terapeuta közösen nyomoznánk valami után, és ő sajnos nem lát bele a fejembe, tehát nekem nagyon kell törekednem arra, hogy minden fontosat elmondjak, ne vezessem félre, törekedjek lényegi dolgokig lejutni...

De pl. a KIP-ben ez nincs, ott mintha egy külön és közvetlen csatorna nyílna az ember tudatalattijához, megkerülve és kicselezve az egész, folyton dumáló tudatos énünket, ami bizony sokszor a rossz beállításokat védi. Ugyanígy az EMDR megint más megközelítés, az sem akar tudatos szinten a jelenben megoldani dolgokat, csak a múltbéli, feldolgozatlan élményeket helyükre tenni. S ennek lesz/lehet következménye, hogy az ember kevésbé őrli magát. Én egy kicsit kevésbé őrlőm magam.

Nem nagyon van más megoldás, esetleg még talán ha másik országba megy az ember és hátha ott képes megújulni, elhagyni a régi rossz emlékeit?? Nem valószínű.

#5,6,8,12 voltam.