Teljesen motivácio vesztett lettem. Mit tegyek,hogy bármit kezdjek magammal?

Nem kötelező állandóan boldognak lenni. Ne érezd ezt kényszernek. Ha a döglés esik éppen jól akkor csináld azt és kész!

Rövid távon valóban nem gond, hogy ezt csinálod. Viszont, ha hosszú távon vagy ilyen, az nem jó. Nem vagy esetleg depressziós?

Heti 5x8 óra plusz 4 óra ingázás buszon, olyan helyen, ahol nincs se levegő se légkondi, két nap pihenés, ami természetesen soha nem lesz elég, mert a kiégettség, a fásultság a nulla oxigén és a toxikus kolléganő, a magyarországi helyzet olyan stresszt tesz rám nap mint nap, hogy azon gondolkodom, ha nem találok valamit részmunkaidőben, felmondok, nem fizetem a számlákat, csak a vizet és inkább éhenhalok.

Ja igen, erősen depressziós lettem, amióta Magyarországon vagyok és gyászolok, jelenleg változtatni nem lehet, mert felelősséggel tartozom a két kutyámért, és albérletet két kutyuval nehéz találni külföldön...Amikor itthon vagyok játszok a gépen majdnem all day, ez néha segít, néha nem. Hiányzik a baráti társaság is, legnagyobb szerencsém, naponta sok emberrel találkozom és pozitív visszajelzéseket kapok, milyen mosolygós, kedves bájos vagyok, mert akkor mosolygok másra, ha belül szarrá vagyok törve. Ez is néha segít, de sok energia ez is...

A két kutya úgy maradt rám, hogy ember tervez "isten" végez, a kutyák két évesek, két év alatt elhunytak a szüleim. A kutyák állatmenhelyre kerültek volna, apu is szeretett volna, és én is.Mivel Apa a halálos ágyán megkért, hogy vigyázzak a kutyákra, ennek 1. eleget teszek, 2. szeretem őket, 3. felelősséggel tartozom értük. nálunk a kutya, macska is családtag volt, nem házőrző, emiatt is nehéz találni társat, párt, mert kevés olyan férfi van, aki állat/gyerekbarát. Így alakult, hogy az én hobbijaim is változtak: villanyszerelés, bicikliszerelés, fűnyírás, csempézés, festés, felújítás ilyen dolgok, amikre büszke vagyok, hogy egyedül csinálom meg a kerítést nő létemre. Ezelőtt egy évig napi 3 órákat kondiztam - hétvégéket kivéve, illetve később napi 2-3 séta erdőben, hisz fele annyi munkaidővel dupla annyit kerestünk. Aztán belezuhansz a magyar valóságba. Vagy azt látjuk, vesszük észre, hogy tele vannak az éttermek, az áruházak, és nem értjük, miből van az embereknek pénzük, plána energiájuk egész nap pörgés után - vagy netán már ő is home office-ban van? Tuti valamit szed, vagy alapjába véve is több a szerotonin, dopaminszintje. A másik, amikor látod, min mennek keresztül ismerőseid, hogy nekik rosszabb mint neked, és lelkiismeret-furdalásod van, amiért panaszkodsz...De aztán, van h pocsék kedvünk van, nulla motiv, nulla pozitivitás, és mégis hálát kell adnunk.

Van, hogy valaki 3 műszakban dolgozik, a folyamatos stressz, a kilátástalanság, stb. egyértelműen azért nincs energiája, kedve, motivációja, örülhet, ha aludhat. Néha jó hogy nem kell csinálni semmit, nincs nyomás, el lehet lazulni, de ördögi kör, mert pont a semmittevés adja azt az "ürességet. És amikor lepörög előtte, hogy valójában ezt kell csinálnia, amig meg nem öregszik, és amikor nyugdíjba megy - élvezné egy kicsit a szabadságot (ha nem teszi tönkre a sok munka - lebetegszik...)Másrészről, egyre több vállalkozás csődöl be, egyre több rossz történik, és egyre több sz*r ér minket, nehéz kikapcsolni és feldobódni...

Nem tudom, én is ebben az érzésben vagyok, pedig többek szerint szerencsésnnek mondhatom magam.