Nem bírom ezt tovább.10 éve evészavarom van,ami időközönként előjön.Bántalmazó család,magány,annyira egyedül vagyok.Mit tehetnék?

14 évesen lettem anorexiás.Majdnem belehaltam de össze szedtem magam mert megijedtem a haláltól.

Édesanyám volt mellettem úgy mond de nem sokat segített.Borzaszto a család amiben felnőttem.Egy alkoholista,egy állandóan tökéletességre törekvő szülő,egy skizofrén bátty aki sokat bantott,és egy nem törődöm nővér aki mindig fél vállról vett mindent.Szóval egyedül vissza hiztam,majd jött a bulimia.

Nem voltam kezelve,de idővel helyre jöttem.Lettek barátaim,és újra iskolaba járhattam.Aztan történt megint valami,ami miatt vissza estem és ez megy már 10 éve.Fizikalilag és lelkileg is bántalmazva lettem később.Megundorodtam a szextől és az egyik tanárom is rám állt

Pánik beteg lettem,és szorongásos zavarom is van.Szedtem egy ideig gyógyszert rá de nem jobb.

Több helyen is dolgoztam,jelenleg van egy állandó munkahelyem.

Most falasi rohamok gyötörnek,körülbelül 2-3eve.

3 hónapja semmilyen falásom nem volt,igyekszek gyógyulni egyedül,de ahogy jön valami rossz,valami traumatikus ugyanott találom magam

Most éppen amiatt jött ki,hogy édesanyám mindenkit dicser,csak engem nem

Le jött nővérem,akit sokkal jobban szeret.

Dicséri,stb.

Én,aki mindig segít neki,aki küzd és bele ad a háztartásba.

Sosem volt mellettem

Rosszul éreztem magam/érzem magam mert egyedül vagyok.

Nincsenek barátaim,volt egy kapcsolatom ami éppen a hangulatzavaraim miatt ment tönkre.

Azzal is szembe kellett nézni ami ismét teher volt,de akkoriban legalább a nem evés játszott szerepet,most meg vagy túl sokat eszek vagy a bűntudat miatt semmit.

Rosszul esik hogy én vagyok az utolsó,hogy senkit nem érdeklek,hogy mindent egyedül kellett fel dolgozzak.

Tegnap megint rám tört a falásroham és ma elvárják tőlem hogy menjek erre arra(nővérem és anyám),programozták velük miközben akkora sebet okoztak nekem.

Annyira fáj minden ,hogy rám sosem volt idő.

Hogy az én lelki világom sosem volt lényeges.

Elvesztem.

Talán nem megyek velük,beveszem a kis nyugtatoimat és elalszok végleg :)

Olyan jól esett ezt így ki írni

Tudom hogy zavaros lett amit írtam.

Talán ha valaki elolvasta és lát jobb megoldást a halálnál írjon.

Mert nem bírok együtt élni már ezzel

10 év sok idő.

Én csak szeretnék szeretve és elfogadva lenni de úgy érzem sosem fogom ezt megkapni.

Mindig én leszek a fekete bárány,aki maximalizmussal küzd,feladja a saját igényeit másért,aki mindig a tükörben nézi a hasát egy falasi roham után.