Vannak itt olyan emberek, akik pánikrohamokkal küzdenek? Milyen időközönként jelentkezik ez nálatok, mit éreztek ilyenkor, mitől féltek pontosan? Egy ilyen roham mennyi ideig tart és minek hatására szokott elmúlni? Minél többet írjatok erről!

Diagnosztizálva nincs semmi, így nem tudom pontosan, hogy pánikról beszélhetünk -e, de a tünetek hasonlóak. Általában új szituációk előtt jön elő, például állásinterjú, vagy legutóbb egy külföldi utazás előtt: szaporább légzés, hányinger, hányás, beszűkült terek, légszomj, néha a sírás is kerülget, de soha nem sírtam meg ilyenkor.

Ilyenkor megpróbálom elterelni a figyelmem, akár jelentéktelen dolgokkal. Nem dohányzom, de van, hogy ilyenkor rágyújtok; egyrészt szintén eltereli a figyelmem és a nikotin megnyugtat. A hányás után is megnyugszom, de ameddig lehet ezt kerülöm.

Nem voltam pánikolós gyerekként, nem vagyok traumatizált. Az egész 14 évesen kezdődött, egy lánnyal találkoztam volna (tini-randi). Azóta tart.

Az első hozzászólóhoz hasonlóan nekem sincsen diagnosztizálva, így nem is merem teljes vállszéllességgel állítani, azonban ilyen tüneteim vannak: Légszomj, szaporább légzés és pulzus, izzadás, pirulás, szédülés, erős mellkasi fájdalom (mintha valaki ülne rajta), rossz közérzet, gyengeség, néha remeg hozzá a kezem, és sokszor gombócot érzek a torkomban, sírásérzet is megvan, sajnos néha tényleges sírásban is végződik.

Attól félek ilyenkor, hogy nem kapok levegőt, bármennyire próbálom a tüdőmbe juttatni, elvesztem a realitásérzékem, vagy akár magam felett a teljes kontrollt.

Nálam régebben (tavaly) majdnem 10 percig húzódott egy ilyen és nehezen tudtam magam visszabillenteni, idén már szerencsére "csak" pár percről van szó, és már könnyebben kilépek belőle. A szivárvány-technika, 5-4-3-2-1, illetve 3-2-1 technikák szoktak beválni, vagy dalszöveget mondok magamban, esetleg szóláncot. Idén inkább légzőtechnikákat szoktam ilyenkor alkalmazni, vagy elterelni egy random dologgal a figyelmem.

Viszont világéletemben pánikolós voltam, de leginkább gimis koromban csúcsosodott ez ki. Ha valami negatív történt, vagy azonnal kellett döntést hozni, hirtelen megoldani valamit, a pánik volt az első.

Tényleges pánikrohamom tavaly volt először, miután szereztem egy nagybetűs traumát. Azóta ilyen roham akkor jön elő, amikor valamilyen új szituval találom szemben magam, erőteljesebben kell kilépnem a komfortzónámból, ki kellene állnom magamért, ha vezetnem kellene, illetve, ha az előbb említett traumához köthető embereket látom, vagy kerülnek elő beszélgetésben.

Kérdező,

Nem fáj kimondottan semmim, esetleg a "roham" után a fejem, illetve zsibbadok egész testemben. Félni csak attól szoktam, hogy elájulok, de erre még nem került sor.

(köszönöm a minuszolóknak, de áruljátok már el, hogy mi kivetni valót találtatok abban, hogy megválaszoltam a kérdezőnek a tapasztalataimat..?)

#3 vagyok

Nagyon szépen köszönöm a kedvességet, illetve a kedves szavakat! Sajnos a találkozós részt nehéz lesz kivitelezni, mert az az ember, aki a lavinát elindította, pont a hétvégén költözött a szomszédba :c

Sajnálom, hogy ilyent kell átélned, kívánom és remélem, hogy nagyon hamar javulni fog minden, és elmúlnak a rohamaid. Sajnos igen, a kialvatlanság is sokat ront ezen. Lehet, hogy érdemes lenne az utóbbira is jobban fókuszálni, hátha sikerül megszüntetni.

Kitartást kívánok!🥺