Hogyan kezelitek, ha rossz kedvetek van?

Hát én valójában elvonoluk valahová egyedül, és kesergek, sírok, esetleg zenét hallgatok. Ha rossz kedvem van, nem iszok soha.

Fel a fejjel! Menni fog! 🙂

Olvasok, zenét hallgatok, filmezek. Kimegyek a kertbe, ott a kis növényeimmel elvagyok, vagy idebent a szobanövényeket rendezem. Mindig van valami apróság, amit barkácsolgatok.

Sose voltam alkoholista, sajnáltam rá a pénzt. Meg nekem abból a szempontból könnyű a dolog, hogy itt van a családom. Velük minden nap kell foglalkozzak.

28/N

Először sis gratulálok, mert képes voltál letenni az italt és már lassan 8 hónapja nem ittál egy kortyot sem.

A családomat az ital tette tönkre, láttam hogy mit képes művelni. Édesapám 10 év boldog házasság ls családi élet után hirtelen az italt választotta helyettünk és inkább elköltözött, hogy nyugodtan ihasson anélkül, hogy bárki is veszekedne miatta. Mivel Anyukám nem bírta elviselni, hogy az italozáson kívül semmivel nem foglalkozik már, és a végén meg is ütötte anyukámat.

Mindig azt mondta, hogy azért iszik, hogy felejtsen, hogy elfelejtse a fiatal lányt, aki felakasztotta magát miatta még 17 éves korukban. A lány terhes lett, apukám pedig nem vállalta a felelősséget és ott hagyta őt, erre a lány végzett magával.

A részleteket mindig részegen mesélte el nekünk, olyankor sírt és teljesen maga alatt volt. Ebből (és a környezetem példájából is tudom), hogy az alkohol nemhogy eltemeti a fájdalmat, a múltat és a depressziót, hanem még inkább előhozza. Sőt, amit az ember józan állapotában eltitkol, azt részegen simán elmondja.

Amikor elmondtuk Apunak józan állapotában a "titkait", nem értette, hogy honnan tudunk róluk. Nem hitte el, hogy ezeket mind ő mesélte el részegen.

Emellett részegen bármire képes az ember, mert ledőlnek a korlátok. Nincsenek erkölcsök, nincs a visszatartó erő, ami józan állapotban ott van.

Apukám, amíg még velünk lakott (és később is) többször is megpróbált öngyilkos lenni, amikor anyukám épp nem volt itthon, én viszont igen.

Előttem kevergette bele az italába a több doboz jó erős altatót, persze akkor még nem tudtam (10 éves voltam), hogy mit csinál, csak pár perc múlva lett gyanús a dolog, hogy furcsán, összezuhanva alszik és nem tudtam felébreszteni. Az sem érdekelte, hogy itt van a kis gyereke, akinek szüksége van a szülei jelenlétére, szeretetére, támogatására. Képes lett volna előttem megölni magát. Ezt többször eljátszotta, én/mi meg hívtuk a mentőket, az utolsó pillanatban sikerült megmenteni, gyomormosás, detoxikálás, aztán kezdődött minden elölről.

Elköltözve is valahogy mindig túlélte az öngyilkossági kísérleteit, mert mindig rátalált valaki, de közben itta a napi 10 liter borát, enni nem nagyon akart, közben felszedett egy nőt, akivel együtt ihatott. Így ment ez 7 évig.

Mondanom sem kell, hogy a történtek milyen szörnyű hatással voltak a szétszakított családra, Édesanyámra, a bátyámra és rám.

Aztán egyszer csak elkezdett egyre gyakrabban fájni a gyomra, gyomorfekély. Mondta neki az orvos, hogy vegyen vissza az alkohol fogyasztásból, mert ennek nem lesz jó vége. Nem foglalkozott vele, ivott tovább, de a gyomorfájás miatt egyre kevesebbet evett. Végül kiderült, hogy hasnyálmirigy rákja van.

Amikor kórházba került, megígérte nekünk, hogy felhagy az ivással, és ha kikerül a kórházból, hazajön hozzánk és minden megváltozik. Bár tudtuk, hogy ebből szinte senki nem kerül ki élve, azért reménykedtünk. Hogy hazajön, és minden a régi lesz, mint amikor még nem ivott.

90 kilós emberből 3 hónap alatt a szemünk láttára egy 48 kg emberi roncs lett és a szervezete feladta a küzdelmet, 56 évesen elment, a 18. születésnapom után pár nappal.

Amíg kórházban volt, a barátnője (aki azonnal elhagyta Apukámat, amint beteg lett), a halála napján éjjel elment apukám lakásába, és az összes vagyonát, tulajdonát elvitte, csak az üres lakást hagyta ott.

Ha nem lett volna az a szemét alkohol, minden másképp lehetett volna. Ha Apukám szakemberhez fordult volna a pia helyett, az segített volna feldolgozni a lelkifurdalást, amit a lány miatt érzett. Mert így, hogy ivott, nem csak saját magát, hanem az egész családját tönkretette és életre szóló lelki sebeket okozott. Édesanyámnak élete végéig lelkifurdalása volt, sokszor saját magát hibáztatta Apukám halála miatt, mert úgy érezte, hogy ha hagyta volna Apukámat minden nap részegre inni magát, akkor nem költözött volna el csak azért, hogy aztán a halálba igya magát.

Sajnos több ismerősöm is meghalt ugyanezen okból még 50 éves kora előtt.

Talán a történetemből sikerül erőt meríteni és józannak maradni, mert igaz a mondás: Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Nem csak az italos embert, hanem a környezetét is.

Nem beszélve a rengeteg pénzről, amit az ember megspórol azzal, hogy nem vesz piát.