Nem tudom hogy mit tegyek. Hogyan tovább?

Ha mindent leírnék, akkor nagyon hosszú lenne ez a rész, köszönöm, ha elolvasod.

Röviden:

Régebben belekezdtem szüleim unszolására egy nehéz egyetembe. Nem ment, a mentális egészségemet teljesen tacsra vágta, megcsúsztam, ezért 3 év után otthagytam. Volt pár hónapom eldönteni, hogy mi legyen, hogyan tovább. Valamilyen szinten az én döntésemre, egy kicsit szüleim unszolására belevágtam egy másik hasonlóan nehéz egyetembe. Nem igazán találtam itt barátokat. Szociális szorongásom és mély depresszióm van, amihez nagyban hozzájárultak a kudarcok és megaláztatások, amiken az első egyetemen értek. Az új egyetemen ilyen kudarcok eddig nem értek. Simán mentek a dolgok, persze vizsgaidőszakokban mindig elő-elő jöttek a régi érzések, de tudtam kezelni.

Sokáig azt hittem hogy tudom kezelni a mentális állapotom, de az utóbbi másfél évben azt vettem észre magamon, hogy újra kezd visszatérni a depresszióm. 1 éve összeköltöztem barátommal, addig kolis voltam, a szobatársaimmal nagyon jól megvoltunk, de azóta csak néha-néha beszélgetünk. Folyton úgy érzem, hogy nincsenek barátaim, nem akar velem senki se barátkozni, nem tudom senkivel se megosztani az élményeimet és a bánataimat, és ez nagyon fáj. Szóval maradtak a szüleim és párom. Párom mindenben támogat, de eljött az a határ, ahol már ő se tud segíteni.

4 és fél évig minden vizsgám meglett elsőre ezen az egyetemen, de ebben a vizsgaidőszakban újra közel kerültem a csúszáshoz. Hiába tanultam úgy mint eddig, a vizsgaidőszak felénél még mindig egy vizsgám sincs meg. Teljes pánikban vagyok. Újra és újra előjönnek bennem a régi érzések, és csak sírok.

Nagyon sokat tanulok, minden hobbimat, szabadidőmet, azt a pár barátomat, akik maradt feláldoztam azért, hogy eljussak idáig. Jól tudom magamról, hogy nem vagyok a legokosbb, a szorgalmam miatt jutottam el eddig. Ennyi tanulás mellett nem volt időm elmenni dolgozni. Teljes mértékben a szüleimtől függök, eddig mindent ők finanszíroztak.

Mivel eddig mindent ők fizettek, ezért mostanában egyre többször mondják, hogy eddig mennyi pénzt öltek a taníttatásomba, hogy nem hagyhatom abba, nem csúszhatok meg. Igazuk van, emiatt még szarabbnak érzem magam. Ma megkaptam, hogy ha nem fejezem be az egyetemet, akkor nem beszélnek többet velem.

Nagyon fáj ezt hallanom.

Tudom, hogy mindent megkapok, csak csináljam meg, de nem tudom hogy hogyan. Van egy nagyon masszív megfelelési kényszerem feléjük, ami szintén nem segít.

Egyre többet gondolok az öngyilkosságra. Elképzelem, hogy mit, és hogyan kellene tennem, és tanulas helyett is csak ez megy a fejemben. Süppedek az önsajnálat mocsarában, de nem tudom hogyan lépjek ki belőle.