Elképzelhető, hogy egy jelek alapján rejtett nárcisztikus személy, aki magára vett egy sértést, és letiltott facebookon, idővel felold, és bocsánatot kér? (Nem baráti, inkább romantikus jellegű kapcsolat volt.)

Amíg van másik forrás, addig biztos nem. De tudok neki olyat nyújtani, amit mástól eddig nem kapott meg (állítólag, bár simán lehet, hogy hazudott, de azért én is láttam, hogy ezt szereti nagyon, és sokat emlegette, mennyire jó vagyok benne), szóval gondolom egy forrást sem tud hosszú ideig megtartani.

Csak annyiban más most a helyzet köztünk, hogy nem simán ignorál pl közösségi médiában, vagy nem fogadja a telefonhívásokat, hanem most le is tiltott, hogy csendben legyek, mert túl sokat kerestem a nagy ignorálásában, már naponta írtam, és kezdett elszállni az agyam, ezért egyre gorombább dolgokat. Végül egy elegáns mondattal eldobott, miszerint engedjük el egymást. nem magyarázkodott az eltűnés miatt, nem sajnálkozott, csak ilyen tárgyilagosan. Még csak nem is azonnal tiltott, várt egy fél napot, mintha várta volna, hogy erre még írok valamit, de nem tettem. Másnapra tiltva voltam mindenhol.

Nem vagyok akkora nárci-szakértő, hogy akkor ezzel most ő tette fel a pontot az i-re, és no contact, vagy csak elnémított, és majd előszed, amikor kellek neki?

Gondolom pont az a lényege a játszmának, hogy ha ő tilt, nála van a kontroll, mert ő dönti el, felold-e, vagy soha többé nem keres. Én meg itt vagyok némi bűnbánatban, mert egy csúnya kifejezéssel megsértettem a végén. Csak hát máskor is volt mrá, hogy egy ronda kifejezést használtam rá, obszcén jelzővel illettem, és akkor nem tiltott, "csak" egy hónapra elhallgatott, majd amikor előkerült elnézést kérve, én is bocsánatot kértem ezért, és akkor meg azt írta, hogy megérdemelte...

Ha abból indulok ki, hogy tényleg vannak nárci jegyei/jellemzői, akkor e most belevágott az egójába, és épp idegesíthettem is az állandó kereséssel, miközben lehet, hogy épp máshonnan táplálkozott. Vagyis az ő részéről praktikus a tiltás, mert látta, hogy ezúttal nem fogok csendben maradni, mint korábban, amikor megmakacsoltam magam, hogy jó, akkor én se írok.

Sok ember, akik átmentek már nárcisztikus kapcsolaton, bármilyen jellegűn is, azt mondja, örüljek neki, de valójában nem örülök, mert teljesen benne vagyok a traumakötésben, vagyis amikor még arra vágyom, hogy keressen meg újra, és béküljünk ki. És ezt szerintem ő tudja, és így továbbra is kontrollban tart, hatalma van felettem. Legalábbs ha jól értettem, amit eddig a nárcizmusról olvastam, akkor ez lehet az összeállítás. Jól gondolom?

Viszont ott van bennem a kétel,y hogy de mi van, ha nem is nárcisztikus. De akkor mire, kire jellemző még ez a több hetes eltűnés majd előkerülés, belátása annak, hogy bocsi, f@sz volt, sajnálja, megkapja, amit akar, aztán újra eltűnik? Ez a hullámzás? Nem tudok más olyan mentális sérülésről, ami ezt eredményezi.

A kérdés igazából az, hogy vajon most végleg eldobott? Vagy csak szintet lépett a "megbüntetésemben"?