Mit tudnék tenni ezzel? Nagyon zavar.

Nem is tudom teljesen jól elmagyarázni. Mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok...az egyetem miatt változnom kéne.

Úgy érzem, hogy csak akkor vagyok vidám, ha a szeretteimmel vagyok körülvéve. Ha nem vagyok velük, és még csak nem is csinálok nekik semmilyen kézműves dolgot, úgy érzem, teljesen üres vagyok, a világ pedig szürke. Ha pár napnál több ideig nem láthatom a családtagjaimat és a barátnőimet, akkor vagy nem érzek semmit, vagy szomorú vagyok és szorongok. Eddig annyira nem foglalkoztam ezzel az egésszel, hiszen egy helyen éltem, mindenki a közelemben volt. Most viszont egyetemre fogok kerülni, ( biztos vagyok benne, hogy valamelyik helyre felvesznek, mert mindig is nagyon jó tanuló voltam és az érettségim is minimum négyes meglesz) ami egy másik városban van. Valószínűleg nem tudok majd minden hétvégén hazajönni, mert munka is kelleni fog, hogy ne a szüleimnek kelljen mindent is fizetni. Nem fogom látni a szüleimet és a legnagyobb bizalmasomat sem, a kiskutyámat sem, ahogy a barátaimat sem. Már a gondolatától is görcsbe rándul a gyomrom, hiába be akarom....lehet ezzel bármit is kezdeni? Nem szeretném, ha az egyetem emiatt kínszenvedés lenne.