Csendes vagyok,! Szorongok társaságban. Bemutatkozásnál miért folynak össze a szavak ?nehezen értenek meg egy-egy szót, vissza kérdeznek. Megakad a beszédem, így nem tudom elmondani úgy ahogy szeretném.

10! Tehát beszélgetést kezdeményezni nehezen megy, ha jól értem. Olyan témákban is ilyen vagy, ami érdekel? Abban sem tudsz kérdezni?

Olyan problémákba én is belefutok néha, hogy nagyon új szituációban így összeomlok, hogy hadarok meg nehezen fejezem ki magam, és hülyeségeket beszélek, na meg dadogok és hadarok. 😟 De e téren is sokat fejlődtem.

11! Tükör előtt nem jó, nekem nem segített, nagyon könnyű "tökösnek" lenni, ha nem szól vissza a beszélgető partner...de mikor igen, akkor össze is omlik, amit felépítettél. Én legalábbis így voltam, emiatt hagytam ezt a tükrös gyakorlatot.

Ami nekem beválik, hogy így igyekszem minél tömörebben a lényegre menni, hogy ne hibázzak, szándékosan emlékeztetem magam arra, hogy lassan és tagoltan beszélni! Meg így a fejemben tartom, hogy semmi ez, ez csak egy új élmény, fogd fel mint egy új élményt. Aztán vagy sikerül vagy sem.

13! Lassan alapíthatunk egy klubot, te kérdező meg a két válaszolód -ahogy nézem ketten írtunk- így hárman! 😄

"A 30 Feletti Szorongók Köre!" -vagy valami hasonló néven! 😂

13! Mindenki előtt ilyen vagy? Vagy van mondjuk egy vagy két olyan ember, akivel nem?

Ezek alapján, amit elmondasz egyszerűen ez egy tipikus trauma miatt kialakult szorongás. Tehát valamikor történt veled valami rossz, és most azon kellene dolgozni, hogy szerezz annyi pozitív élményt, hogy az ellensúlyozza ezt a negatívat.

Én például gyűlöltem kiállni mások elé, és beszélni egész addig míg egyszer nem kellett összeállítsak egy ppt-t egy olyan témában, ami nagyon érdekelt, és akkor arról viszont akartam beszélni, és jól ment és sikerült és onnan kezdve meg ha nem is lettem a legjobb előadó a világon, de gond nélkül kiállok mások elé és beszélek.

16! Igen, nem lenne rossz! Már így kibeszélni egymással az ilyesmit.

Én ilyen sablonokkal dolgozom sok esetben, csak az a baj, mikor valami olyan szituációba kerülök, ahol így lefagyok, mert nincs a fejemben semmi, hogy az adott szituációt, hogy kezeljem. Például legutóbb új helyen vagyok főnököm megpaskolja a vállam -ez már rosszul indul, utálom a testi kontaktust, pedig mindketten férfiak vagyunk, szóval nincs benne mögöttes jelentéstartalom- és megkínált valami cukros szar süteménnyel, na most nekem épp most mértek egy kelleténél magasabb vércukrot -korábban is kínlódtam magas vércukorral- és köpni-nyelni nem tudtam, hogy most mit mondjak -mert ugye ebből még nem volt a fejemben sablon.

mit tudtam mondani: Nem vagyok éhes! Mert ha elkezdem sorolni, hogy nekem most magasabb a vércukrom, és az cukorbetegség gyanúja, akkor megijedtem, hogy mit gondol, ne kérdezzétek miért, csak erre nem készültem.

Erre megkínál újra, még kínosabb lett a helyzet...akkor hebegtem valamit arról, hogy ártalmas a sok édes, meg nem akarok hízni.

Kész ekkor jöttem rá, hogy ennyit arról, hogy én jól tudok funkcionálni! 🤣 Még jó, hogy hiányszakmám van és meg kell fogni minden dolgozót, különben minden honnan kiutáltak volna mostanra!

Én aspergeres vagyok egy rakat traumával meg szorongással, valószínűleg ADHD-val, és zűrösebbnél zűrösebb kötődési mintákkal! A traumákat, kötődési zavarokat mostanában kezdtük feltárni egy pszichológussal. Szép kombót cipelek! Bár diagnózisom nincsen, -rohadt drága megcsináltatni a ASD diagnózist, és nagyon soká tart- de szinte minden stimmel. Csak szerencsére az aránylag jól funkcionálok közé tartozom valami csoda folytán.

Szerintem ameddig a kérdezőnek hasznos válaszokat adunk, addig egyikünknek se kell lekopnia! 😉 Nem miattad írtam ide, eddig nem is tudtam, hogy te vagy az.

Az meg, ami módszereket írtam úgy a kérdezőnek, mint neked az mind valós, bevált vagy épp nem vált.