Gyermekkori trauma, szégyenérzetem van és nem beszélek róla senkinek. Szerintetek durván abnormális szituáció volt? Érdemes lenne szakemberhez fordulni ezzel, vagy próbáljam meg elfelejteni?

Elég kényes a téma és összetett a történet. Az a helyzet, hogy kb. 9-10 éves lehettem, amikor a családi kameránkon megláttam az akkor 16 éves nővéremről több videót is, levideózta magát, ahogy egy szál alsóneműben twerkel. Ez engem nagyon mély, szó szerint fizikai undorral töltött el (én is lány vagyok!), alig bírtam a nővérem szemébe nézni utána és ódzkodtam tőle. Eltelt pár nap és magamtól kerestem rá ilyen "stílusú" videókra a neten, mert mintha érdekelt volna ez az "undor" és emlékszem, hogy tényleg konkrétan fájt a gyomrom és hányingerem is volt, de emellett az érzés mellett elkezdtem önkielégíteni. Rendszeresen, ilyen videókra, 9-10 éves koromtól... Természetesen ezt titkoltam, ahogy csak bírtam és szégyelltem magam, undorítónak tartottam, amit csinálok, féltem, hogy beteg vagyok szellemileg és leszbikus is, amiért ilyen nőket nézek, de mégsem bírtam megállni és ettől még szégyenteljesebb volt.

Hozzá kell tennem és erre sajnos csak az utóbbi években jöttem rá (feltörtek emlékeim), hogy még sokkal kisebb koromban is, 4 ?? vagy talán 5-6 évesen már konkrétan maszturbáltam, amivel elvileg még nem lenne így fizikálisan baj, csakhogy mindez a család előtt történt, mivel fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. A lábak nagyon erős összeszorításával, medence izmok feszítésével értem ezt el a padlón feküdve a nappaliban. Hogy érthető legyen; pl filmet néztünk este,én lent voltam a padlón vagy lemásztam, lefeküdtem a padlóra és teljesen szégyentelen arccal csináltam ezt az összeszorítást, megfeszítést, amíg be nem következett a szétáradó jóleső érzés. Anyámék sokáig szerintem nem tudták, hogy mi ez, de egy idő után nyilván rájöttek abból, hogy ilyenkor látszott az arcomon az erőlködés majd a megkönnyebbülés, jóleső érzés. És anyám egyszercsak félrehívott és rám szólt, hogy ezt ne csináljam többet ( talán azt mondta, hogy azért ne, mert valami csontomnak rosszat tesz, de lehet azt, hogy előttük ne, vagy azt, hogy csak úgy, soha ne csináljam, ezt kitörölte az agyam, csak arra emlékszem, hogy nagyon kellemetlen, zavart és kínos volt ez a szituáció). És abba is hagytam, nem nagyon csináltam, max nagyon ritkán, de a twerkelős videó után rendszeresen, konkrétan függő lettem. Próbáltam magam leszoktatni, de kb minden délután volt bennem egy késztetés, hogy csináljam azt, amiről akkor fogalmam sem volt, hogy valójában micsoda. Évekkel később csak, amikor megtudtam, hogy mi az önkielégítés jöttem rá, hogy egyrészt én ezt csináltam konkrétan a saját családom előtt többször is kisgyermekként és aztán már 9-10 évesen az említett videókra...

Szégyellem magamat emiatt. Persze tudom, hogy fogalmam sem volt, hogy mit csinálok és, hogy tettem, ami jól esik és nem gondoltam, hogy ezt nem illik mások előtt. De a hányinger fog el, ha erre gondolok, hogy így viselkedtem és ennek tettem ki a saját családtagjaimat, hogy ezt végignézzék..Ez undorítóan perverz. A videós függőség pedig azt hiszem, hogy inkább egy traumából fakadó elferdülés volt, mert az erős undor és szégyenérzet, ami a látványtól elfogott az semmi esetre sem nevezhető egészségesnek vagy jólesőnek. Azóta is kapcsolódik egy ilyen szégyenérzet a nővéremhez, hogy ő ilyet csinált és ezzel én szembesültem.

Egyébként nincs szexuális életem, eddig egyetlen egyszer voltam csak fiúval. Leginkább az érzelmi kötődéssel, bizalommal van problémám, nehezen alakítok ki mély kapcsolatokat (emiatt pszichohoz kéne mennem ezt tudom, de erről a szexuális "csomagról" nem szívesen beszélnék neki.)

Ti mit gondoltok, mennyire volt gáz, undorító, szégyenteljes a gyerekkori viselkedésem? Azért, ha kérhetném (ha ez számít) próbáljatok empatikusan állni a dologhoz, elég érzékenyen érint még ez a téma. Köszi.