Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » ADHD-val ez "megbocsátható",...

ADHD-val ez "megbocsátható", vagy ennyire nem érdeklem?

Figyelt kérdés

Előre szólok, hogy hosszú sztori, nem egy nagy dráma. Elég gyerekes. Ha ennek tudatában is elolvasod, akkor hálám üldözzön :D


Párommal mindketten nagyon sok fan-történetet olvasunk. Érdekes látni, hogy mások milyen szemszögből látják az adott filmet/sorozatot/könyvet/stb., és sok ilyen történet kibővíti az adott univerzumot.


Én nagyon ráfüggtem egy sorozatra, és elkezdtem írni ilyen történeteket. Az első után tisztára fel voltam pörögve, nagyon büszke voltam rá, pedig egy kis rövid szösszenet :D


(Amúgy rengeteget írok, de az egy többnyire saját univerzum. Azok 1000-2000 szavas írások, ez viszont már majdnem 7000 szó - amúgy rövid, de nálam már hosszúnak számít)


Megkérdezte, hogy elolvashatja-e, én meg tiszta extázisban voltam :D A többi alkotásom sosem érdekelte, bár azt állítja, hogy de. De sosem kérdez rá, és a nyilvános galériámra se nézett rá soha, szóval nem erőltettem.


Ő a hosszú történeteket szereti, a rövidebbekhez általában hozzá sem nyúl. Ekkor épp egy laza 320.000 szavas történetet olvasott, mondta is, hogy ha nekem nem gond, akkor előbb befejezné azt. Nem szereti félbehagyni.

(Az én történetem 10-20 perc lenne neki. Az eredeti művet ismeri, szereti, tehát nem is kéne külön felépítenie egy új világot a fejében, mint egy új eredeti műnél, hanem már meglévő karakterekről olvasna)


Persze, sima liba, megértem ha valaki nem keveri az élvezeteket.


(Itt azért meg kell említenem, hogy ezt nem rögtön utána mondta. Szóval eltelt egy kis idő, mire én óvatosan megkérdeztem, hogy milyen volt a sztorim, mert egyáltalán nem mondott rá semmit. Szorongós vagyok, már beképzeltem, hogy annyira sz*r lett, hogy inkább nem is kommentálja. Akkor mondta, hogy épp olvas valami mást :'D)


Na, azóta eltelt majdnem másfél hónap.


Itt azért megkérdeztem, hogy hol tart a jelenlegi történettel. Nem számon kérően, inkább csak meglepődtem, hogy még mindig tart :D Biztos nem volt sok ideje rá, meg hát a sztori is impresszív terjedelemmel rendelkezik, és nem emlékeztem rá, hogy mekkora.


Itt kapott észbe, hogy hopp, ő ígért valamit. Közben több másik történetet is elolvasott, és egyszer sem jutott eszébe az enyém.


Bocsánatot kért, és mondta, hogy holnap dobjam át a linket (ekkor már este volt)


Nem dobtam át. Másfél hónapig vártam tűkön ülve, és teljesen el lett felejtve. Nem is kérdezett rá azóta újra.

Minden weboldalon ugyanazt a nicket használom, 2 perc alatt meg tudná magától találni, ha akarná.


Emlegettem is - naponta kapok értesítést, ha valaki(k) kedvelik vagy lementik a történeteimet, és ezeket boldogan meg is említettem, vagy felolvastam a viccesebb nickeket. Erről csak beugrott volna neki, nem?


Nagyon rosszul esett nekem. Nem is csak amiatt, mert ugye szeretjük egymást, és jól esett volna az érdeklődése és esetleg egy-két dicsérő szó (ha nem is magára a műre, hanem a belefektetett munkába és időbe) - főleg azért, mert amúgy nagyon jó kritikákat tud adni (és nem fél kiemelni a hibákat sem) és érdekelt volna a véleménye.


Most viszont elszállt a "rózsaszín köd" a történetem felett, látom hogy mennyire nem tökéletes, és már nem vagyok rá annyira büszke sem.

Másrészt eléggé átverve érzem magam. Akár azt is mondhatjuk, hogy elárulva - nem is tudom, hány történetet olvasott el azóta. Most is elkezdett egy újat.


Tudom, az lenne a megoldás, hogy ezt megbeszélem vele, de akkor tuti hogy csak azért is el akarná olvasni. És itt jön a hülye rész: Már egyáltalán nem akarom, hogy elolvassa. Amúgy sem érdeklődésből olvasná el, hanem a nyomás miatt, és azt végképp nem akarom.


ADHD-s, amiről próbálok minél többet tanulni, de nyilván nem fogom soha megtudni a saját bőrömön, hogy mit is él át. Emiatt nem tudom, hogy ez tényleg csak emiatt a problémája miatt kimegy a fejéből - úgy, hogy megígérte, gyakran emlegetem a műre érkezett reakciókat, és ő is napi szinten olvas - vagy annyira magasról tesz rá, hogy emiatt nem olvasta még el.


Köszönöm, ha elolvastad. Én már attól sokkal jobban érzem magam, hogy ezt leírhattam, de ha tudsz valamit hozzáfűzni, az sokat segítene ♥


2024. máj. 10. 10:15
 1/7 anonim ***** válasza:
19%

Oké, passzív-agresszív vagy, semmi gond, csak kérlek, kerüld el az embereket.


Én is írok, regényt, a vőlegényem eddig egy részt sem olvasott, mert más az érdeklődési körünk. Biztat, segít, fordulhatok hozzá, ha megakadok, és rámutat hiányosságokra, de nem olvassa, mert nem az ő műfaja, de ezen nem hisztizek, meg vágom be a durcát, mint egy ötéves.


Menj el szakemberhez, ha nem akarsz másokat tönkretenni a hülye játszmáiddal és semmirevaló sértődéseddel.


Lepontozhatsz, ilyen közegben nőttem fel anyám által, utálom az összes passzív-agresszív, játszmázós embert.

2024. máj. 10. 10:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

Nem, nem, ment a zöld. Azért írtam ide, hogy más szemszögből is átlássam a dolgot.


Az nem is gond, hogy a többit nem olvassa - persze jól esne, bevallom, de nem az ő érdeklődési köre.


Itt az a bajom, hogy megígérte, én meg vártam rá.

2024. máj. 10. 10:51
 3/7 A kérdező kommentje:
Elmondanád kérlek, hogy miért vagyok passzív-agresszív és játszmázós? Nem megkérdőjelezlek, én szeretnék fejlődni (persze, szakember kell, folyamatban is van, de addig is szeretnék foglalkozni én is a problémáimmal)
2024. máj. 10. 11:07
 4/7 anonim ***** válasza:
100%

Megértem, hogy miért zavar. Megígérte és megszegte az ígéretét. De te is tudod, hogy egyetlen megoldás van rá: beszélj vele.

ADHD vagy nem ADHD, megoldás mindig van a másik oldaláról (pl emlékeztetők stb. Tapasztalatból mondom). És azért, mert meg tudod magyarázni, hogy miért csinált valamit, az nem jelenti azt, hogy el kell fogadnod. És most használok egy extrém példát, ami nem ADHD szinten van persze, de azért ennyire extrém, hogy megértsd. Lehet, hogy pasidat kiskorában verte az apja. Ezért most neki düh kitörései vannak, ami alatt te rettegsz tőle, mert sokszor csattannak a tárgyak a falon és ordibál veled. Megmagyarázható, hogy miért csinálja, nem jelenti, hogy el kell fogadni.

ADHD szinten, meg lehet vele beszélni, hogy miért fájt neked, amit csinált. Megérted, hogy ha elfelejtette, de akkor dolgozzon ki kérlek egy módszert arra, ami neki működik, hogy ne történjen megint ilyen. Azt is megbeszélhetitek, hogy legyen valami kód rendszer, amivel indikálod, hogy mennyire fontos neked valami. Pl. emlékezni, hogy jövőhéten jön ki a kedvenc sorozatod új évadja 3-as szint, elolvasni az írásodat 1-es szint.

Arra figyelj, hogy a rendszer és a módszer RAJTA múljon. Ne legyél része a rendszernek. Ne legyél a notesze, a naptára, ne kelljen emlékeztesd, ne kelljen kiírd egy lapra a falon. Az Ő felelőssége legyen.

Ezen felül gondolkozz el magadon, hogy miért fontos neked, hogy elolvassa és mit vártál a dologtól. Milyen érzést szerettél volna kapni? Támogatást? Szeretetet? Odafigyelést? Minél jobban megérted, hogy mi is volt a probléma, annál jobban tudod majd azt kommunikálni felé.

2024. máj. 10. 12:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

Köszi #4 12:20 a részletes választ ♥


Gyerekkorom óta falom az ilyen történeteket (ki is fogytam a magyar nyelvű sztorikból, és emiatt még angolul is remekül megtanultam csak ezeknek hála) és valamiért eléggé misztikus cél volt számomra, hogy egy nap majd én is írok ilyeneket, amit majd valaki olyan örömmel olvas, ahogy én :)


Aztán most jöttem rá, hogy hé, mi akadályoz meg benne? Kihúztam egy régi célt a kis bakancslistámról, és teljesen bezsongtam tőle. Talán butaság, de mintha feltaláltam volna a spanyolviaszt :D

Emiatt lettem extrán felcsigázva, hogy el is szeretné olvasni. A legfontosabb, amit szerettem volna, az az építő jellegű kritika (nagyon hasznosnak tartom, és mindig szívesen fogadom - az se baj, ha a kritikus szerint egy kalap szr, csak mondja el hogy miért) de emellett bevallom jól esett volna egy kis odafigyelés. Természetesen nem kell, hogy tetsszen neki, az se baj ha félúton abbahagyja az olvasását, csak az hiányzott, hogy az érdeklődés szikrája meglegyen valami iránt, ami valahol a részem, az elmém szüleménye, amibe időt és energiát fektettem.


Mint amikor egy kisgyerek lobogtatja nagy örömmel a kis rajzát, kábé ugyanaz a helyzet :')


Egyesnek igaza van, nagyon gyerekes viselkedés részemről. Ezért sem beszéltem még meg vele - egyrészt nem akarom, hogy rosszul érezze magát, azt sem, hogy "kényszerből" olvassa el, és mert nem túl érett dolog ezen puffognom (hiába próbálom elengedni)


Hülyeség, de kicsit "megcsalás" (nem a szexuális értelemben) érzésem van, amiért az enyém helyett több másikat is elolvasott (még ha csak az elé helyezte volna őket a sorban, de nem, szóba se jött az enyém)


Köszönöm, tényleg, hogy elolvastad, elolvastátok ♥

2024. máj. 10. 13:20
 6/7 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem rád férne némi önismereti fejlesztés. Azt érzem, hogy tesztelni akartad, hogy "igazán szeret-e" vagy ilyesmi, amit azon akartál lemérni, hogy tesz-e erőfeszítést, hogy elolvassa a történetedet. És nem jött be. (Lehet, hogy tévedek, kicsit mögégondoltam a történetnek.)


Ha a párod szemszögéből próbálom nézni, neki valószínűleg nehézséget jelent a feladatok beütemezése. Ha elküldöd a linket, ahogy megbeszéltétek, akkor bekerül a taszk a queue-ba, előbb-utóbb sorra kerül. Miután mondtad, hogy átküldöd, a fejéből azonnal törölte a feladatot - ezzel egy nagyon szűkös és értékes erőforrást felszabadítva. És, gondolom, nem emelted ki külön, hogy ez az egész neked különösen fontos, úgyhogy a párod sem szentelt extra figyelmet rá. Nyilván csak találgatok, az én esetemben ez történt volna.


Szerintem két dolgot érdemes kipróbálnod. Egyrészt, ha fontos dolgot kérsz, mondd hozzá külön: "ez fontos, kérlek írd fel most rögtön". A másikat elfelejtettem, míg az előzőt leírtam, de ha eszembe jut, visszajövök leírni.


Arról nem szeretnék nyilatkozni, hogy ez "kinek a hibája" meg "kinek a felelőssége", csak arról tudok tapasztalatot megosztani, hogy mi működik nekem.

2024. máj. 10. 17:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
100%

5-ös, 4-es vagyok.


Én is fanficekkel töltöm az időmet és írtam is már. Szóval megértem, hogy ez most miért volt fontos neked. Viszont így, hogy tudsz angolul tudom ajánlani, hogy guglizd meg a "bid for attention" dolgot. Nem lehet, hogy ezt próbáltad csinálni? És ha igen, akkor hányszor szokott semlegesen reagálni az ilyen jellegű megnyilvánulásaidra?


Amúgy meg, ha bánt valami, akkor neked miért probléma ezt megbeszélni? Kit érdekel, hogy "gyerekes"? Téged bánt, akkor megéri megbeszélni. Nem kell gyanúsítgatni, nem kell követelődzni, nem kell anyázni. Csak egyszerűen elmondani, hogy neked ez nem esett jól ezért meg ezért. Szeretnél rá megoldást találni, hogy jövőben ne legyen ez.

2024. máj. 10. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!