Van itt olyan, aki a lelkisegélynek azon a felén volt/van, aki felvette/felveszi a telefont?

Nem egy gyakori téma ez. Számtalan helyen szembejön az emberrel, mely telefonszámokat hívhatja fel szükség esetén, és kifejezetten jó is, hogy ekkora hangsúlya van már ennek a szolgáltatásnak, vagy sokkal inkább lehetőségnek.

A gondolataim azonban abba az irányba siklottak most, hogy mi a helyzet azzal, aki felveszi a telefont a lelkisegélyre szoruló embernek?

Ha dolgozott ilyen helyen valaki, hogy írná le a munkakörét?

Van protokoll arra, hogy bizonyos kategóriájú hívásokból mennyit szabad fogadni, foglalkozni vele?

Vannak protokollok arra, hogy a lelkisegélyt nyújtó egyén is lehetőség szerint ép maradjon?

Hogy néz ki ez az egész munkavállalói szempontból?

Meddig lehet ilyen munkakörben dolgozni?

Vannak esetek, melyek után kötelező a szabadság?

Esetleg olyan protokoll, amely előír valamilyen terápiát?

Mások lelkével foglalkozni szinte minden munkakörben megterhelő, és mindenképp elhivatottságot igényel.

Mi garantálja, hogy ez az elhivatottság ne csorbuljon?