Kerekesszékes életet él úgy egy ismerősöm, hogy közben nincs ilyen baja, csak tetteti. Mit gondoltok?

Hosszú hetek, hónapok kemény munkájával, kondizással (minden nap lábnap) nyilván igen.

Pont ez a bajom az őssejtkezeléssel, vagy amikor pl. filmekben varázsütésre hosszú évek után kiszáll valaki a kerekesszékből. Ha mondjuk valaki éveket, évtizedeket töltött kerekesszékben, és mondjuk kap egy őssejtkezelést, amitől varázsütésre meggyógyul a gerincveleje (nem fog ez nem így működik, nagyon nem, távolról sem (a több ezer idegszál nem fog ugyanoda újracsatlakozni, néhány tucat idegszál fog TALÁN, de teljesen máshová csatlakozni, amit az agynak újra kellene tanulnia, hogy ki kivel van)), még akkor sem fog kipattanni a kerekesszékből, és táncra perdülni, előbb vissza kell építenie az izomzatát, meg kell tanulnia újra egyensúlyozni, koordinálni a lábait, összhangba hozni a mozdulatait stb...

Ha valaki nem használja a lábait sokáig az sem fog egyből felpattanni és táncolni, gondoljunk csak az űrhajósokra, akik visszajönnek a Nemzetközi Űrállomásról, ők sem futkároznak egyből, úgy kell kiemelni őket az űrkabinból, és elvinni őket.

Szóval röviden:

-elsorvadnak az izmai, újra meg kell erősítenie őket, hogy elbírja

-elfelejti, hogy kell járni, újra kell tanulnia...