Borderline gyógyszerek nélkül?
Sziasztok. 25 éves nő vagyok, borderline személyiségzavarral, illetve kevert szorongásos depresszióval. Állapotromlás miatt, most már fél éve szedek esténként 30 mg yarocent, illetve 50 mg kventiaxot. Utóbbit nappalra is szedtem, viszont az estieket is szeretném elhagyni, így a kérdésem elsősorban azokhoz szól, akik ilyen vagy hasonló gyógyszereket szedtek.
Ti hogy hagytátok el? Mennyi ideig volt elvonási tünetetek vagy alvási zavarotok? Természetesen konzultálok ezügyben az orvosommal is, bár ő nagyon gyógyszerpárti..
Ha esetleg ugyanilyen betegséggel küzdötök, szívesen olvasnék tapasztalatokat az önfejlesztés terén, ki hogy tud átlendülni a dolgokon, kinek mi segített. Vagy esetleg jártok valamilyen fejlesztő terápiára? Ahol élek, itt sajnos nincs ilyen lehetőség.
Válaszaitokat ezúton köszönöm!
Nagyon jó y gyógyszert sem akarsz szedni és terápiára sem jársz
Full mentális beteg vagy és gsereket akarsz csinalni, borzasztóan önző vagy hogy a saját ösztönöd fontosabb
Nem tudom, el is olvassátok amit írok, vagy csak a borderline szót és vaktában írtok?:) Egy szóval nem mondtam, hogy nem szeretnék terápiára járni, a pszichológusom mondta hogy függeszti a kezelést, de nyilván keresek másikat, ha kell elmegyek magánba. Pont azért kérdeztem az egyéb módszereket, hogy esetleg online személyiség fejlesztési kurzuson vagy ilyesmin érdemes-e részt venni. Felesleges is volt kiírnom a kérdéseim, mert ismeretlenül, név nélkül könnyen támadtok, ha valóban olyan önző, súlyos beteg vagyok, szívesen megadom a címem és várlak titeket egy kávéra, majd ha megismertetek kérlek akkor ítélkezzetek.
Köszönöm!
51 eves no vagyok. A borderline mar kamaszkoromban tombolt, de gyerekkent is igazabol megmutatkozott.
Az eletem szabotaltam, ahogy kell. Nem ezert, hanem szorongas, panik, depresszio miatt kerultem pszichologushoz. Hulyenek neztem a borderline diagnozis miatt. A gyogyszert pedig 31 eves koromig utasitottam vissza. Addig nem volt eletem.
Mivel nem a borderline miatt szedtem a Seroxat/ Paroxatot, es a szorongas es depresszio megoldodott, szepen, fokozatosan le tudtam tenni tobbszor. Ilyenkor nem tert vissza, csak az tortent, es haromszor is, hogy munkaidoben odabasztam mindent es kileptem munkahelyrol. Kesobb a ferjemnek mondtam, hogy elhagyom. Impulzusbol, csak ugy. Na ekkor jott, hogy belattam, nekem tenyleg borderline-om van, es ezzel egyutt kell elnem. Es allandoan gyogyszert szedek
Nem teszem le.
Nincs mellekhatasa, de tudod, nem akarom mas emberek eletet tonkretenni es elpusztitani magamat.
Borderline és borderline között óriás különbség van, van aki alkalmas a gyermeknevelésre, van aki nem. Nyilván nem itt fogok magyarázkodni, sorstársak véleményére voltam kíváncsi, nem a kioktatásra, hogy ki mit gondol helyesnek az én életemben.
Egyenlőre az orvosom jobban átlátja a pszichés állapotomat, illetve az alkalmasságomat, de köszönöm a válaszaitokat, minden jót kívánok nektek! :)
18-as: Köszönöm, hogy megosztottad velem a személyes tapasztalatodat. És neked van gyermeked?
Igazából én hamar rájöttem a probléma okára, már az orvosi diagnózis előtt sejtettem, hogy nekem ez van. Azonban egy ideig én is azt mondogattam magamnak, hogy nem kell kezelés, mert meggyógyultam, azonban ebből nem lehet, már tudom. Attól függetlenül jobban preferálom a kémiai anyagoktól mentes kezelési módokat, a természetgyógyászt és a fejlesztő terápiákat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!