Nehéz számomra az élet,nem bírom tovább,évek óta csak szenvedek.Már csak a halált érzem kiútnak.Mit kéne tennem?

24 éves nő vagyok,nagyon rossz életem volt amik miatt panikbeteg lettem,és 10 éve van evészavarom,ami az anorexiatol a bulimiáig már a falasrohamokba terjed ki.Nem azt csinálom amit szeretnék,elfáradtam,nincs senkim.Edesanyamra számíthatok csak,de ő túlterhelt 62 éves már.Dolgozik,van egy élettársa persze már csak a pénz miatt vannak együtt.Velük élek,dolgozok,de a munkámat nemnszeretem.Nagy nehezen találtam,és félek ott hagyni mert kell a pénz.

Közben állandóan megvagyok áldva azzal hogyan néz ki a testem,hogy gyűlölöm,amikor falasrohamaim vannak ,hogy másnap emiatt alig eszek hogy kompenzáljak, közben fáj a mellkasom alig kapok levegőt a stressztől és hiába a nyugtató és antidepresszáns szedése,már semmit nem érnek,úgy érzem kiugrik a mellkasom a helyéről,nem találom a helyem,egy ördögi körben élek,aminek soha nem lesz vége,és már megoldani sem akarom,mert évek óta ezzel próbálkozom.Van két testvérem egyik beteg(mentális beteg),másik külföldön.

Annyi mindent kipróbáltam már,voltam külföldön dolgozni,tanultam.Voltak kapcsolataim,barátaim ,sokat költöztem gyerekkoromban és utána is ,ami miatt minden mindig elromlott.

Félek kötődni,és megnyílni,már teljesen elfáradtam és azt kívánom bárcsak vége lenne az egésznek,bár vége lenne ennek az életnek nevezett szenvedésnek.