Úgy érzem senki nem szeret, utálom a munka helyem,nincsenek barátaim,csak a macskám miatt élek még,hogy jöjjek ki a depresszióból?

Szedek gyógyszereket,de semmit nem használ.ugy érzem én csak teher vagyok.édesanyámmal jó a kapcsolatom,viszont nehéz neki ,mert a beteg bátyámat gondozza (aki 35 éves ) és emiatt többet is dolgozik,mert mindent ő fizet.Van egy élettársa aki segít,de ő még alkoholista.Itthon élek velük,de sokszor úgy érzem,hogy nem bírom tovább az egészet.

Csak szeretnék véget vetni ennek.Evek óta nem élvezek semmit,nem hatnak a hangulatjavítók,a szorongás oldó sem,újra előjött az evészavarom,félek hogy megint vissza esek.Nem tudok erről a részről senkivel sem beszélni csak az édesanyámmal,de ő így is leterhelt,és nem is igazán értett soha engem,de ezert nem hibaztatom.

Egyszerűen még mindig gyereknek érzem magam,minden annyira félelmetes,és nem tudok magamaért kiállni,nem tudom tisztelni és szeretni magam csak bántani,mert engem mindig bántottak.

23 éves vagyok lány,annyi mindent elkezdtem,annyi mindenbe bele fogtam ,próbálkoztam,de sokszor semmi nem jött be.

Nem tudom merre tovább,teljesen kilátástalan a helyzetem.

Van egy négy éves cicám,akit nagyon szeretek,csak miatta,és édesanyám miatt nem akarom feladni az egészet,mert anyám belepusztulna,ha valami lenne velem,de így meg én pusztolok bele az életbe,ami már nagyon nehézzé vált.