Az mennyire normális, ha valaki csak arra emlékszik, ami az ő érdekét alátámasztja, és ami azzal ellentétes azt kiszelektálja a memóriája?

Ezt úgy hívják, hogy kognitív disszonancia.

[link]

Az ember jobb esetben törődik a szeretteivel. Ha rajtuk nem, hát akkor másokra lépve megy fel. Vagy tapasztapatból, vagy erős gyanú okán, hogy fordított esetben valaki szintén más kárán, mást lekicsinyelve jut előrébb. Hát akkor miért ne lehetne ő az, aki jól jár? Nehéz az élet, mindenkinek szopás, szóval azzal segít magán, úgy teszi magát jobb fénybe (vagy ezt gondolja), úgy húzza ki magát a bajból, ahogy csak tudja. Vízfolyásként hazudja, hogy nem emlékszik. Fejben talán a mese átírása is megtörtént, amit rögtön el is hisz, miközben az igazságot legyintve szélnek ereszti.

Nekem ez a gondolatom az ilyen emberekről. Próbálok őszinte és becsületes lenni, de időnként engem is igencsak próba elé állítanak helyzetek, amiből más hülyesége miatt még nekem kell magyarázkodnom, ő meg tagadja vagy kussban marad, és néz ki, mint a ma született bárány. Sokszor eszembe jut, hogy nem-e lenne könnyebb nekem is hazudni, de amikor ott vagyok a helyzetben, zsigerből az őszintét mondom, aztán már ennek mentén viszem végig a helyzetet.

Hm. Anyám is ilyen. Nárcisztikus. Ami az ő szempontjából terhelő,arra nem emlékszik. Rám fogja,hogy csak kitaláltam. Néha ez vicces,néha fáj..

De már nem veszekszem vele. 65 éves,halálos beteg.