Anorexiások titeket mi motivált hogy újra egyetek?

Ha van miért élni, akkor az életben maradáshoz enni is kell. Lehet ez valami életcél, szeretet, szerelem. De ha még most nincs meg, miért érdemes élni, akkor se add fel, az élet szép, tele van apró örömökkel, és akkor is túl rövid, ha nem halsz éhen idő előtt, szóval ne rövidítsd meg!

Valami nagyon fura ellentmondásos módon az, hogy nehogy észrevegyék, hogy étkezési zavarom van. Ezért évekig a majdnem kóros és a még normál határvonalon billegtem. De közben úgyis kövérnek láttam magam.

Az eleén igazából nem motvált semmi, csak szépen lassan hozzászoktam, hogy ennem kell vagy megyek vissza a kórházba (ahol ugyanúgy ennem kell, még többet is...). Aztán egy idõ után amikor már nem nagyon figyeletek rám, magamtól is rájottem, hogy kösz nem akarom azt az állapotot, megint amiben, eddig voltam...