Pszichológussal kapcsolatos tapasztalat?

Érdekelne a véleményetek/tapasztalatotok a pszichológusokkal kapcsolatban. Úgy érzem eljött az ideje és fel kell keresnem egyet, mert már kezdek teljesen begolyózni, de eddig nem volt lelki erőm elmenni, mert ha megtenném legbelül máris egy beteg embernek képzelném magam akinek súlyos problémái vannak és ezt nagyon kellemetlennek élném meg, de egyszerűen muszáj vagyok, mert alig bírom és tuti fixen van valami katt a fejemben amire rá akarok jönni mitől is keletkezett. Egy teljesen normális,humoros,rendes srácnak gondolom magam, de legbelül mélyen borzasztó érzékeny vagyok amit a felszínen próbálok nagyon mélyen elrejteni. Nagyon sokszor érzek ürességet legbelül nincs túl sok önbizalmam (amit szintén próbálok elrejteni kívül), illetve szorongok és félek a jövőt illetően leginkább, hogy lesz-e valaha boldog életem egy szerető feleséggel majd a későbbiekben. Jelenleg párkapcsolatban élek 4 hónapja, de annyira félek az elhagyástól/megcsalástól, hogy egyszerűen kezd tönkre menni ez a kapcsolat is. Túl őszinte vagyok és megnyíltam a barátnőmnek, hogy mi a helyzet és miért vagyok ennyire féltékeny és hogy miért reagálok túl elég durván dolgokat, de mióta ezt megtettem konkrétan elkezdett engem ignorálni és már nem úgy viselkedik ahogy eddig. Hetente vagy másfél hetente találkozunk, de annyira rosszul érzem magam mikor nincs mellettem és nem érzem a biztonságot hogy mindig arra gondolok kivel csalhat meg vagy kivel írogat stb. Úgy érzem hamarosan szakítani fog velem, mert kihűlt benne ez az egész én pedig jelenleg teljesen meghaltam lelkileg és szorongok azon, hogy elfogom veszteni őt. Azon is gondolkodtam, hogy én szakítok vele, mert teljesen szorongásban vagyok mikor jól láthatóan nem túlzottan érdeklődik felém, de egyszerűen félek őt elveszíteni és bízom benne, hogy idővel minden jobb lesz. Sokszor érzem azt, hogy soha nem leszek elég jó egy lánynak sem pedig ha kialakul bennem a kötődés (ami sajnos elég gyorsan megtörténik) konkrétan a tenyeremen hordozom, de ez az elhagyás érzés a sírba fog vinni egyszer és úgy érzem, hogy sok embernek könnyebb továbbállnia ahelyett, hogy beszélnénk a problémáról. Ritka az amikor boldognak érzem magam, de akkor feltudnék robbanni az örömtől. Leginkább a levertség, depressziósabb idő jellemző rám, de szintén a külvilágnak a mosolygós énem mutatom, mert a mélyebb, szomorúbb "igazi én" csak taszítaná az embereket.

Egyetlen 1 barátom van akinek teljesen megtudtam nyílni érzelmileg, illetve az előző 2 kapcsolatomban a lányoknak, mert kapcsolatban szeretek tiszta és őszinte lapokkal játszani. (1 vissza is élt a félelmemmel és elhagyott, illetve megcsalt talán ez is nyomta még jobban rá a bélyeget az egészre)

Összegezve: Borzasztóan vágyom a párkapcsolatra, mert szeretek szeretni és szeretve lenni, de félek az elhagyás, szakítás, megcsalás érzésétől. Úgy érzem nem tudok érzelmileg kinyílni, mert ha ez megtörténik akkor vagy visszaélnek vele vagy elhagynak emiatt. Nem tudom, hogy szakítsak-e én vele, mert eléggé kihűlt a dolog benne és valahogy éljem túl nélküle vagy adjak időt ennek és minden jobb lesz?

Ha valaki ezt végig olvassa annak külön köszönet, mert teljesen káosz az egész, de sajnos ez van a fejemben is és valószínűleg ti fogjátok támogatni ezt a pszichológus dolgot