Nem tudom elfogadni hogy nincs kislányunk, mit tudok tenni?

Őszinte leszek, valószínűleg, ha már a pszichológus se tudott ezzel mit tenni, akkor lehet, hogy ez az érzés el se fog múlni teljesen. Esetleg keress másik pszichológust, ha az se segít, akkor ez van. Ez a "kereszted"

Annyiból értelek meg egyrészt, hogy nyilván nem direkt csinálod. Az ember az érzelmeiről nem tehet. AZ csak úgy jön. Mindenki problémája a legnagyobb. Én is tragédiáztam már olyan apró hülyeségeken, hogy az valami elképesztő.

Másrészt annyiból nem értelek meg, hogy mégis anya vagy... Van 3 egészséges gyermeked. Fiaiddal is lehetnek élményeid, ugyanúgy ahogy a lányokkal is. Nekem egy sincs.

Amúgy csak a kérdést elolvasva, hirtelen azt hittem, hogy meghalt a lányod. Az se lenne jobb.

Szerintem tanulj meg jelenben lenni, az elősegíti az elfogadást és kevésbé figyelsz a hiányosságokra.

Szerintem nálad elsősorban az a gond, hogy felhozott a pszichológus olyan kérdéseket, amik miatt rosszul érzed magad. Ezekkel pedig nem mersz szembenézni.

Egyrészt azt gondolom, alaposan meg kéne gondolnod, kinek mit kommentálsz vissza - igaz, hogy mindenkinek megvan a keresztje, de van, akinek igenis az lenne az áldás, hogyha egészséges gyereke lenne, nem gondolom, hogy jogod van lehurrogni valakit vagy úgy visszaszólni, ahogy a kommentedben tetted. Gondolj bele, neked milyen érzés lenne!

Másrészt HÁROM gyermeked van, van, akinek nincs egy sem, ilyen vagy olyan okokból. Szerintem, ha nem múltál még el 40, és vagytok olyan helyzetben anyagilag, akkor próbálkozzatok, bár ahogy írod, a házasságodra is rányomja ez a bélyegét.

Meg kéne vizsgálnod, hogy honnan ered ez az egész, hogy ennyire vágysz egy kislányra. Nézd, én teljesen őszinte leszek veled, ami történik, szerintem nem a világ vége. Sokan úgy élik le az életüket, hogy egyáltalán még esélyük sem lehet gyermeket vállalni. Ha ennyire szeretnéd, gondolkodjatok el az örökbefogadáson.

Félre ne értsd, nem ledegradálom a problémád, mert megértem, ha ez neked fájdalmas, de itt sokkal mélyebbről jövő probléma van, mint az, hogy fiaid vannak egy kislány helyett. És ezt ha nem kezeled, ez fogja pumpálni beléd a rossz érzéseket, emiatt leszel ingerült, depressziós.

Amit az unokakákról írsz, az meg baromság, szerintem pont, hogy az lenne a legszebb, ha nagymamaként lány unokád lenne majd - de ahogy látom erre is csak morcosan ellentmondtál már egy előttem kommentelőnek.

Nem azért nem vagy "felhőtlenül boldog", mert nincs kislányod szerintem, hanem amiatt, mert feltörtek benned traumák, rossz érzések, amiket meg kell oldani.