Egy enyhe autizmussal küzdő ember hogyan tud boldog lenni ebben a világban? Szociális élet nélkül mint egyén mi a boldogság útja?

10# régen is éreztem ezt az ureseget nem tudtam hogy fogom megoldani a felnőtt életet csak akkor még voltak gyermeki elkepzeleseim céljaim.

Mostmár hogy több mindent megéltem valahogy eltűntek a célok .

Párkapcsolatot se keresek már mert nem működött idegbeteg voltam tőle és zavart a folyamatos együttélés .

Hosszú távon mindenki zavar meg a gyerekem is.persze pár napig össze tudom szedni magam nem gondolni erre de aztán rossz érzés .

Életemen meg nem tudok váltani mert még pszichológushoz se merek elmenni inkább itt írogatok meg neten kutatók mert ha elmennék megváltozna a napirendem vagyis ki kéne jönni a komfortzonambol amitől meg szorongok .

Szüleim mindig mondják hogy változtassak az életemen mert ők nem tudják hogy ilyen vagyok vagy inkább nem akartak sose tudni. csak ezzel az állapotal nem könnyű .

Amúgy a családomban nem én vagyok az első .

Nagyapám is valószínű az nem véletlen vele jöttem ki mindig legjobban .

Neki 3 gyereke lett a 2 lányán nem látszik a nagybatyamon igen .

Nagybátyám nak 2 fia lett egyik normális másik valószínű ugyan olyan mint én.

Nagynenem 2 gyereken látszik hogy azok

Anyam gyerekei közül csak én kaptam meg .

Én lányom is normális nem aspergeres mert keresi a szociális kapcsolatokat .

De én állapotom messze a legsúlyosabb a családban .azért valamilyen szinten nekik vannak ismeroseik én nekem nagyobb az elszigetelődés .

Mintha be lennék zárva a fejembe az érzelem kifejezés teren