Rosszul érzem magam amiatt, hogy nem tudok ebben a helyzetben felhőtlenül boldog lenni?
Két hete, császárral megszületett az évek óta várt babánk. Alapból a császár is egy trauma volt nekem, a kórházban töltött idő pedig rémálom ( a személyzet viselkedése kritikán aluli volt).
Imádom a babámat, imádom, ahogy a férjem gondoskodik róla, most lettünk igazán egy család. De közben sajnos vannak olyan gondolataim, hogy néha sok a császáros sebem folytonos fájdalma, a kialvatlanság, az, hogy a baba annyira igényel még engem, hogy pisilni nincs időm kimenni, nem hogy enni pár falatot, hogy a nyugis életem a feje tetejére állt és nem vagyok ura a helyzetnek. Nem, nem vagyok depressziós (voltam már, tudom az milyen), csak egyszerűen nem érzem azt, hogy minden rózsaszín és cukormàzas most , hogy itt a baba. Még egyszer mondom, imádom őt nagyon, de nap végére, az éjjelről ne is beszéljünk teljesen kifingok és a hátam közepére kívánom a szitut. Aztán meg jön a lelkiismeret furdalás.
Nem is merek erről senkinek beszélni, mert kb mindenki hülyének nézne.
Ti is voltatok így? Hogy teljesen azt éreztétek, már semmi nem olyan mint régen és néha visszatekernétek az idő kerekét? Vagy lehet ha kitisztulnak a hormonok belőlem, akkor lazábban tudom majd venni az akadályokat?
Ugyanígy éreztem én is!
Sokat sírtam is.
A férjemmel, anyukámmal és a legjobb barátnőmmel beszélgettem sokat róla, már sokkal jobb a helyzet, fél év telt el.
3-4 gyereket szerettem volna mindig, viszont már nem gondolom így.
Kitartást kívánok, és szerintem valakivel mindenképp beszélgess erről. :)
válasza:
válasza:Császáros anya vagyok, már 4 éves a gyerekem. Az elején én is hasonlót éreztem. Egyfajta kudarcként éltem meg, hogy se a természetes szülés, se a szoptatás nem ment. Olyan, mintha a női mivoltomban buktam volna el.
De aztán hogy sokat foglalkozom a kislányommal, dicsérik az oviban milyen okos, nyugodt, udvarias gyerek, azt mondják rám, hogy jó anyuka vagyok, visszakaptam a hitemet magamban.
A heg ott van a hasamon, és tápszeres volt a gyerekem, mégis lehet mellette szülőként jól helytállni. És az számít, milyennek neveled, milyen emberré teszed.
Én azt mondom neked, ez egy időszak, és nem kell tökéletesnek lenned. Senki sem az. A gyereked elindul egy úton, te visszakerülsz a munkahelyedre emberek közé. Nem maradsz bezárva örökre.
Kitartást neked! :)
válasza:Megkérdezhetem, melyik kórház volt ez? Én szombathelyen szültem, és hasonlóan így bántak velem.
Már nagyon megbántam, hogy nem voltam velük erélyesebb, csak ha az ember ott van szétvagdosva, gyengén, kiszolgáltatva ráadásul épp akkor változott meg gyökeresen az élete, legyen a talpán erősnek lenni :/ Szemetek nagyon.
#4.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!