Miért vagyok depressziós?

A pároddal kapcsolatban tudsz változtatni: ha nem jó vele, akkor egyszerűen szakíts vele. Hidd el, abban semmi szégyen nincs, ha egyedülálló vagy - abban annál inkább, ha olyan emberrel vagy együtt, aki láthatóan nem gondolja komolyan a veled való kapcsolatát.

Azt ne szégyelld, hogy a szüleiddel élsz együtt, ez előfordul, de azt mindenképp át kéne gondolnod, hogy a környező városokban esetleg nem találnál-e munkát. Persze ingázni kell, az tény, de ez egy áldozat, amit meg kell hozni. Lehet itt kellene kezdened.

Az, hogy másoknak menő munkája meg mit tudom én mije van, az másodlagos. Gondolj bele,hogy Te egészséges vagy, megvannak a lehetőségeid, hány beteg ember érzi azt, amit te mások menő állásával kapcsolatban, hogy jaj, dejó ennek az embernek, hogy ő meg egészséges? Mindig mások dolgát irigyeljük. Sajnos.

Az egy baromság, hogy az életednek nincs értelme. Az életednek van értelme, annak viszont nincs, hogy otthon sajnálod magad. Próbálj legalább a környező városokban körbenézni, a szüleid lehet tudnának eleinte segíteni a beutazást finanszírozni, stb.

Az, hogy 29 évesen nincs gyereked, semmit nem jelent, én 40 évesen szültem az elsőt.

Évek óta nincs munkád...háát türelmes szüleid lehetnek az már biztos. Ezek szerint nem is sürgős. Szóval vagy olyat keresel ami nem a legideálisabb de legalább leszt munkád.

Szüleiddel élsz...mi mást tehetnél? jelenleg mást nem.

Kisebb város...igen el kell könyvelni h itt nem is lesz többre lehetőséged.

Párod...hát úgy tűnik, hogy sem sem ő nem igazán akar semmin változtatni és igazán együtt lenni a másikkal...szóval ez kb. semmit sem ér, csak a több mint a semmi.

Nincs gyerek....ez egyrészt nem kötelező, csak belerögzült néhány emberbe...de ha akarsz esetleg a későbbiekben, akkor még lehet.

A megoldás:

- kezdetnek elvállalsz egy munkát ami nem a legtutibb.

- másik embered után nézel

- a szüleidtől meg majd elköltözöl amikor már van állásod és egy stabilabb kapcsolatod.

Ertelek kerdezo, aggyal is, szivbol is mert ugyanebben vagyok. 28. Ne irjanak sracok privatot, mert ferfi vagyok.

Szulokkel elek, nyustolnek dolgozzak, nincs tanulmanyom csak erettsegi, de legalabb nem rossz, aztan jelentkezett a kongas, a mentalis betegseg. Pszichoszomatikus jellegtol kezdve agitacio, sorozatban 4 nap nem alvas, orvos szkeptikus velem szemben, senki nem hisz egyik azt hiszi hulye vagyok masik azt hiszi lusta, tobbi meg leszar. Munkat elvallalni meg nehez. Hogy vallalj el munkat ha alapbol nem vagy motivalt ra. Ketto, hogy vallalj el munkat ugy, hogy se motivalt se vagy, plusz egy alja munkat ahol tudod, hogy megszarabbul fogod erezni magad. Ketrec. En meg csak nem is videken, kisvarosban elek de ugyanez a bajom. Nem tudok mit csinalni, volt olyan orvos aki azt mondta ez csak onsajnalat, nem mondok erre inkabb semmit... Jo nem a legelesebb orvos a szferaban, meg nem is pszichiatria a szakterulete, ezert elnezem neki. De nem tudom mai napig en sem a megoldast. Sokan nem tudjak... es sokan nem tudtak, vagy megtudtak... Most azon vagyok, hogy van valami amibe belekezdtem, de ha az nem fog menni, en is megtalalom a megoldast, mert jelenleg bizonytalan vagyok es az a legveszelyesebb amikor az ember sarokba van szoritva.

#6

oké akkor tudjuk meg, hogy mekkora és melyik városról is van szó.

Amúgy pedig sok a kifogás. Ha nem lennének szülők akik eltartsák, muszáj lenne utaznia a munkáért vagy elvállalnia olyan munkát ami nem a végzettségéhez való, vagy utcára kerülne.

Ez így valljuk be kényelmes, és megteheti, hogy évekig pityereg.