Hogy értessem meg a családtagokkal,hogy egy mentális roncs vagyok ?

Ne haragudj nem fog tetszeni,de ha ilyen erősen ragaszkodsz ahhoz hogy márpedig te beteg vagy es nem tudsz ezt meg azt megcsinálni a büdös életben nem fogsz ebből kilábalni. Ne azt várd hogy a kornyezeted aszisztáljon hogy te mentális beteg vagy hanem igyekezz még te magad se elhinni

A világ legnagyobb kliseje de a fejedben dől ez el ha hiszed ha nem

Kedves 1-es,

persze, fejben dől el, de mi van akkor, ha az fejben lévő agy sérült, mi van ha traumákon ment keresztül, ha nem úgy szállít bizonyos kémiai anyagokat, ahogy az normális?

Ha tudnád, mennyi plusz stresszt okoz a mentálisan terhelteknek, az ilyen értetlen, csak magából kiindulni képes ember, mint te, a folyamatos meg nem értésével, hibáztatásával, mutogatásával....

Nem kéne válaszolni, írni olyan kérdésre, amihez nincs empátiád, mert csak ártasz szerencsétlen kérdezőnek!

nézd. szerintem te ne ajánlgass semmit hanem kapcsold ki az internetet. A nagyon durva szociális fóbiád lfsznyira sincs közel súlyosságban egy bipolárishoz. megnézném, hogy mániás szakaszban mennyire nézegetnéd dr tornabácsi videóit. nem tudom feltünt e de a kérdező azzal kezdi a mondanivalóját, hogy otthon is invalidálják a problémáját. Erre te is jössz a fejben dől el bullshit szlogennel.

Azokat a mentális problémákat nem a szél hozta össze, hanem pont azok akikkel éppen él. Kell találni egy jó pszichiátert aki belövi jól a gyógyszert hogy legyen energia munkát keresni. de támogató közeg nélkül ez elég nehéz.

#7-es, nagyon egyetértek!

#8-as, "Nem lehet segíteni azon aki nem akarja" Kétlem, hogy te pedig segíteni akartál, vagy ha mégis, hát olyan bárdolatlan módon tetted, mintha kanállal álltál volna neki nyers húst kockázni..Az hogy csípőből invalidálod a másikat, felelőssé teszed minden problémájáért, az minden, csak nem segítségnyújtás.

Nekem is durva szociális fóbiám van, konkrétan wc-re sem tudok menni idegen helyen.

Sokak szerint ez nem betegség, meg hát végül is, meg hát lehet úgy is élni, hogy nem wczel egész nap, nem iszol folyadékot.

Ráadásul nekem időfóbiám is van, akkor sem tudok wcre menni, ha tudom hogy mennem kell valahová, időre, és aludni sem tudok.

És nem csak ez a baj, hanem ha valahol lennem kell kényszerből, egy idegen helyen, úgy, érzem, mintha folyamatos kontroll alatt lennék, hevesen ver a szivem, izzadok, nem kapok levegőt.

Még akkor is nehéz lenne, ha otthonról tudnék dolgozni, egyedül megélni, még akkor is nyomasztana az idő, nem bírok mókuskerékben élni.

Sokszor arra gondolok, hogy, még a mozgássérülteknek is jobb, mert azokat legalább elismerik.

Én leszázalékolva sem vagyok de azzal se mennék sokra, annyira kevés lenne.