Mit tegyek krónikus halogatóként az ellen, hogy ne kerüljek a feladatok kibliccelésének ördögi körébe?

Fontossági sorrendet felállítani, szigorú időrendet kialakítani, feladatokhoz rendelt időkeretek kijelölése, naptárban a feladathoz hozzárendelése, akkor ne csinálj semmi mást és amilyen időpontot kijelöltél, azt tényleg azzal is töltsd, amivel haladni akarsz.

Érdemes minden feladatot minél kisebb elemi részfeladatokra felbontani és úgy felírni a todo listába. Minél egyszerűbben elvégezhető legyen, minél kevesebbet kelljen rajta agyalni, hogy mit is jelent.

Pl. Letenni egy nyelvvizsgát, kiolvasni egy könyvet egy gigantikus feladat, ami annyira nagy falat, hogy az ember hozzáfogni is alig akar, mert szinte megfoghatatlan.

Pedig minden egyes lépése rémesen egyszerű: reggel ébredés után első dolgod legyen elolvasni naponta 3 oldalt a könyvből. Kellően sokáig ismétled és eljutsz a végcélhoz.

(Nyilván leegyszerűsítettem, de ugye érted?)

Nem lelki erő kell, hanem egy szigorú napirend és kialakítani a megszokásokat, hogy minden reggel azzal indítasz, hogy semmi mást nem csinálsz, amíg el nem végzed a napi feladatot. Ha meg van, akkor kipipálhatod az aznapi tennivaló listán, hogy ezzel meg vagy, jöhet a következő feladatod. Ahogy szaporodnak a pipák a listán, egyre inkább érzed, hogy haladtál, eredményeket érsz el és jön az elégedettség, meg a motiváció, hogy tovább haladj. Minél rendszeresebben ott van az életedben, hogy minden nap, amint felkelsz neki esel a feladatodnak még azelőtt, hogy telefonhoz nyúlnál, emaileket olvasnál, annál inkább rászoksz, hogy ez az életed rendje, hogy felkelés után végzed a feladatodat és haladsz a munkával.