Az egész életem egy röhej, megőrülök, nem bírom ezt. Van bárki akire lehetne számítani?
Semmi sem sikerül, semmit sem tudok véghez vinni, semmihez sincs erőm. Alig van barátom, nem bírok kapcsolatokat kialakitani és nem is akar tőlem senki semmit. Utalok mindent, minden cselekvés fáj, mindig várni kell, mindenre hogy menjen az élet, a percek. Meg akarok halni, de félek a fajdalomtol. Attól is félek mi van ha 10 év múlva jó lesz ah életem, de addigra rákos leszek a sok mostani felgyülemlő szar miatt.. Akkor pedig késő lesz. Akkor bekövetkezik a hőn vágyott halál, de akkor már nem fogok akarni elmenni..de ez olyan messze van, és ez kiszámíthatatlan..
Úgy érzem nem tamaszkodhatok senkire, csak magamra, de én gyenge vagyok, hiába..
Kérlek akárki írjon vagy bármi, nem bírom ezt egyedül.
Hm. Meg tudod oldani ezt az egyenletet?
x + 3 = 2x – 5
Nem látod mennyi hülye van itt?
Nyugi tartjuk benned a lelket csak olvasgasd miket írunk neked. Tarts ki. 👋
Ott a Bing! :D kitűnően lehet vitatkozni vele! Csak mert én is szoktam.
"Meg akarok halni, de félek a fajdalomtol" Magyarul annyira csak nem akarsz meghalni? Semmi se sikerül? mert miket próbáltál? pl, a kvantumfizikát megérteni? az nekem se megy. A halált amúgy meg nem tudhatod milyen messze van... ez nem olyan rossz dolog. Várni? hát a kórházakba? ők mit szóljanak? vagy az olyan betegek és sérültek akik a gyógyulásukat ugyancsak csak várják!? Baráton nekem sincs szval nem vagy e téren egyedül, volt mikor dolgoztam de most pont nem, ott meg feszt arra vártam hogy végelegyen, mert ha nem szereted azt a munkát akkor csak szabadulni akarsz ugye.
Nah én írtam! :)
Hát, a probléma, hogy senkinek sem vagyok fontos, lerendeznek, néha kérdeznek, otthagynak, elhagynak folyamatosan.
Találtam egy pszichológust, akiben végre megbíztam, azt mondta nem tud velem mit kezdeni, mert nem ambuláns kategóriába tartozom, befekvős helyre kell menjek. Ő is elhagy, nem fogad, elutasít...Gondolom fél, hogy rákattanok.
Szerelmes vagyok egy férfibe, aki sokkal idősebb nálam, családja van, szerelmet akarok neki vallani, de ő is csak el fog utasítani.
Tanulok, de nem motivál amit csinálok, régen szerettem, de mostmar alig bírok felallni a székből, ahhoz sincs erőm, és ez elég rossz itt, mert gyakorlati is az oktatás.
Baratnom egy volt/van, neki vannak sokkal fontosabb emberek az életében mint én, élete első faszijat is összeszedte,akit gyűlölök tiszta szívemből, mert elveszi tőlem a barátnőmet. Utálom hogy együtt vannak, utalom az új barátait, mert mindegyikük elveszik tőlem.
Nem hagy nyugodni a halál gondolata, mint egy mantra, úgy pörög a fejemben, hogy 'meg kéne halni, meg kéne halni'. Egész nap fekszem, ha esetleg mégis kimegyek, utána testileg, lelkileg is kész vagyok.
Most ezek jutottak eszembe így elsőre.
Folyamatosan hízok vagy fogyok, mert fél éve binge eatingelek.
Vagdosom magam több mint egy éve.
Azt hiszem, kb. ennyi.
Csak a szenvedést akarod megszüntetni, mint ahogy a legtöbb halálvágyó esetében.
És amúgy honnan tudod hogy mennyire messze van?
Ezt senki se tudhassa!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!