Hogyan találkoztatok az öngyilkosság előjeleiről vagy megelőzési lehetőségeiről szóló ismeretekkel, ismertetőkkel?

3-as,

Szerintem az öngyilkosjelöltek kb. 90-99%-a nem akar meghalni, csak épp abban az állapotban nem akar lenni tovább, amiben van.

Ugye az alap, hogy önmagától nem tud kijönni ebből az állapotból, mivel akkor észszerűen: már rég kijött volna belőle.

Tehát marad 2 lehetőség: vagy valaki segít neki kijönni belőle vagy megöli magát.

És a legtöbb öngyilkosjelölttel az van, hogy vagy nem tudja, ki az aki segíthetne rajta, kitől kérjen segítséget, és/vagy nem tudja, hogyan kérjen segítséget, és/vagy akiktől eddig segítséget kért, azok csalódást okoztak neki, mert vagy nem akartak vagy nem tudtak neki (jól/megfelelő módon) segíteni. Nincsenek statisztikáim, de úgy vélem sok öngyilkos jelölt van, akik a pszichoterápiákban, az úgynevezett "szakember" "szakszerű" segítségnyújtásában is csalódtak már.

De mivel a legtöbb öngyilkos jelölt (szerintem!) nem akar valójában meghalni, hanem csak adott kétségbeejtő, kilátástalan állapotából kikerülni, ezért, annak ellenére, hogy nem tud segítséget kérni vagy csalódott azokban a segítségekben, amiket eddig kapott, még megpróbálkozik az öngyilkossági szándékáról jelzést adó segélykiáltásokkal.

Ezek lehetnek nyílt segélykiáltások és nagyon burkoltak, rejtettek is.

Pl. aki nyíltabban alkalmazza ezt a segélykiáltást, azoknak általában még csak megfordult a fejében, hogy öngyilkosak legyenek, még nem gondolták eléggé komolyan. Tehát, ha elkezdenek valakinek az öngyilkossági gondolataikról beszélni nyíltan, akkor ezt mintegy extra adag felkiáltójelként alkalmazzák:

-"megölöm magam" = "tényleg nagy a baj!!!!!! / tényleg nagy szükségem van a segítségre!!!!!! / könyörgöm, segíts!!!!!! stb."

De sokszor már ők is megtették ezzel a valódi öngyilkosság felé vezető út első nagy lépését. S ezután sem kapnak érdemi segítséget, akkor erősen megnő az esélye, hogy valóban öngyilkosok lesznek.

Egy fokkal még hangosabb felkiáltás az, ha valaki kis eséllyel végzetes "öngyilkossági" kísérleteket hajt végre. De ő már általában mélyebben benne van a valódi öngyilkossági szándékban.

És vannak azok, akik már majdnem! teljesen feladták annak a lehetőségét, hogy bárki segíthet rajtuk, de még nem teljesen. Még van valami halvány reményük a csodában, hogy hátha valaki észreveszi, hogy baj van, és valami ÉRDEMI, működőképes segítséggel szolgálhat. Na ők, ilyen burkolt, nehezen észrevehető jeleket küldenek a környezetüknek.

A burkoltság, rejtettség egyik fő oka sokszor az, hogy ekkor már erőt és bátorságot gyűjt az illető az öngyilkossághoz, nem szeretné, ha valaki elbizonytalanítaná vagy megakadályozná a szándékában, mert ő érdemi segítség híján, már TÉNYLEG meg akar halni, és sokszor csak idő kérdése, hogy mikor lesz öngyilkos. Mert legtöbbször ha rájönnek valakinek az ilyetén szándékára, akkor nem tudnak segíteni rajta, de kezdetét veszi egy lebeszélési folyamat (akár rokon, ismerős, akár pszichiáter vagy hasonló által), ami megakadályozza vagy elbizonytalanítja az öngyilkos jelöltet, de nem segít rajta. Ez a lebeszélős "segítség" vagy adott esetben "szakszerű" "segítség" kb. olyan, mintha azt mondanák az öngyilkos jelöltnek, hogy: "nem segítünk, de nem is engedjük ám, hogy ilyen könnyen megszabadulj a szenvedéseidtől", az ilyen "segítségből" az öngyilkosjelölt nyilván nem kér.

Tehát ez a típusú öngyilkosjelölt küld is jeleket a szándékáról meg nem is: burkolt, rejtett jeleket küld.

Az ilyen típusú öngyilkosjelöltnek kb. ilyesmi gondolatok játszódhatnak le a fejében: "segítségre van szükségem, kérlek, segítsetek rajtam, de nem hiszem, hogy tudnátok, és ha megtudnátok, mire készülök, akkor megpróbálnátok megakadályozni benne: az egyetlen megoldásban, az egyetlen kiútban, ezt viszont nem akarom".

Ahogy olvasgattam az öngyilkosság elöjeleiről, megelőzéséről szóló cikkeket, úgy azt láttam, hogy 2 féle előjel van, azt 2 féleképpen értelmezi rosszul az öngyilkosjelölt környezete:

1-es típus:

amikor nyíltan hangoztatja az öngyilkossági szándékát, feltűnően bántalmazza magát, vagy "komolytalan" (tudottan alacsony hatékonyságú) öngyilkossági kísérleteket hajt végre.

- ezt a környezet általában úgy érti félre, hogy azt hiszi nem komolyak a szándékai csak sajnáltatja magát, csak nyavalyog stb. Pedig valójában az illető már meg is tett egy vagy több nagy lépést a valódi öngyilkosság felé. (Néha egy "komolytalannak tűnő" öngyilkossági kísérlet mögött már valódi és szilárd szándék is lapul, kb. ilyen gondolatmenettel: "ha ez a kísérlet nem lesz elegendő segélykiáltás, hogy érdemben segítsenek, akkor következőleg biztosra megyek".)

2-es típus:

amikor burkolt, rejtett jeleket küld a környezetének.

-ezt a környezet úgy érti félre, hogy nem veszi észre őket, vagy más, sokkal kevésbé aggasztó okokat sejt a jelek hátterében.

Ezek az öngyolkossági szándékokra figyelmeztető jelekről, öngyilkosság megelőzését segítő cikkek ezt a 2 féle előjelet szándékoznak segíteni, hogy az emberek, az öngyilkos jelöltek környezete jól értelmezzék azokat:

-Az 1-es típusról azt oktatja, hogy habár komolytalan nyavalygásnak, "feltűnősködési vágynak" tűnhet, mégis valójában már nagyon megnőtt az esélye egy későbbi valódi öngyilkosságnak, hacsak nem veszik kellőképpen komolyan, nem segítenek érdemben.

-A 2-es típusnál abban segítenek ezek a cikkek, hogy egyáltalán észrevegyük ezeket a nehezen észrevehető jeleket, és annak is lássuk őket, amik, ne pedig sokkal megnyugatóbb magyarázatokat keressünk rájuk, mint az öngyilkossági szándék.

-most saját példával írok egy pár ilyen rejtett jelet. Azért is, hogy kiírhassam magamból, meg hátha segít is ez a pár példa értelmezni az ilyen jeleket kédőbb, azoknak, akik most ezt olvassák:

Amikor beszélgetek ismerőseimmel így szoktam fogalmazni: "ha nekem lenne családom, de sosem lesz, akkor...", "ha képes lennék egy tanyát szerezni, akkor ott..., de nem lesz soha tanyám", "nagyon szívesen elmennék Japánba, de úgy sem fogok...", "nagyon szívesen megtanulnám ezt-vagy-azt, de sosem fogok belevágni" stb...

-Nem tudom, hogy a környezetem, hogyan értelmezi ezeket a jeleket, de nem úgy, amiket azok jelentenek. (Nem csoda, hiszen nem egyértelműek.) A vicces az, hogy amikor munkahelyi csapatépítőn nagyon sokat ittam, annyira hogy ki is esett egy csomó minden, állítólag (nem emlékszem) azt ismételgettem, hogy meg akarom ölni magam. Az a kollégám, aki ezt utólag elmesélte nekem, csak annyit fűzött hozzá, hogy "fura volt", a többi kollégám (akik messze nem ittak annyit mint én), meg azóta is, mintha ez meg sem történt volna. Szóval szerintem benne van az is rejtett jelek nemészrevételében, hogy a környezet nem is akarja észrevenni, mert nem tud mit kezdeni az információval, sokkal könnyebb nem észrevenni őket vagy más magyarázatokat találni rájuk, mint bevonódni.

6-os,

Teljesen igaz, amit mondasz.

De akkor valószínűleg félreértetted, amit írtam, mert kb. ugyanazt írtam, mint te, annyi (apró) különbséggel, hogy...

...hogy nem azt írtam, hogy aki mondja, az nem lesz öngyilkos, hanem azt, hogy nem elsősorban öngyilkos akar lenni, hanem az állapotából szabadulni. Ezért beszél róla, ezért küld (esetleg rejtett) jeleket. Hogy valaki végre segítsen neki kiszabadulni az állapotából.

DE: nagyon sok esetben (szerintem az esetek többségében) az van, hogy rokonok, barátok, ismerősök nem veszik észre, nem veszik komolyan, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem segítenek vagy ilyesmi, saját tapasztalatom szerint a "szakszerű" segítség (pszichológus, pszichiáter stb.) is teljesen haszontalan sokszor.

Épp azt írtam, hogyha valaki beszél róla, annál nagy a valószínűsége, hogy komolyan gondolja, s sok esetben nem az a kérdés, hogy valóban megteszi-e, hanem az, hogy mikor.

Bizonyosan nem írtam elég érthetően vagy ilyesmi.

DE

az öngyilkosság előjeleit azért hívják ennek, mert ezek az előjelek jelennek meg a valóban elkövetett öngyilkosságok előtt.

Ezek egyfajta szándékos vagy akár öntudatlan segélykiáltások is egyben, DE elsősorban ezek valódi ELŐJELEK, és a legtöbb esetben ezek süket fülekre találnak, és utánuk előbb vagy utóbb sokszor tényleg bekövetkezik az öngyilkosság.

Aztán, amikor bekövetkezik az öngyilkosság, akkor a környezete meg csak bámul, mint hal a zacskóban, hogy most mi történt: pl. "nem hittem, hogy tényleg megteszi" vagy "mondta, hogy van pár problémája, de olyan vidám volt mindig, nem értem, hogy történhetett" stb.