15 éves gyereknek idegi probléma?

A pszichológus nagyon jó választás volt (reméljük jó szakemberhez kerül)! Természetesen nem árt azért futni egy EÜ vonalat is: biztos ami biztos lecsekkolni, hogy nem organikus eredetű-e a hasmenés, gyomorfájdalom.

Ha tippelnem kellene, azok alapján, amit leírtál (köszi a részletes infókat), minden bizonnyal pszichés eredetű. Ilyen van, ilyen létezik. Ez esetben nem orvosra van szüksége, vagyis esetleg (nem megijedni!) - pszichiáterre. Nyugtatók, kedélyjavítók miatt. Ez átmenetileg segíthet. Nem megoldás, hanem kezelés. Fontos különbség.

DE! Azért nem árt leellenőrizni azt, hogy nem betegség ÉS szorongás-e. Gasztroenterológus vizsgálja ezeket a gyomor/emésztés ügyeket.

A pszichológus több irányból is segíthet. Egyfelől ő is tud azért szorongásoldó módszereket tanítani neki, illetve itt nem is az a kérdés, hogy miért szorong. Azért szorong, mert nagyon fontos számára, hogy megfeleljen mindenkinek. Hogy mindenkivel jóban legyen. Hogy ne érjék őt csúnya szavak. Viszont érik, ettől pedig kikészül.

Viszont nincs pariban a kiváltó esemény (vicces beszólás) és a következmény (szorongás mértéke). Vagyis ez egy inadekvát reakció. Valamiért iszonyat erősen él benne ez, hogy jóban legyen mindenkivel. De miért? Ilyen ugyanis nem létezik! Ennyire nem kellene, hogy szélsőségesen hasson rá.

Igen, érthető, hogy nem esik jól (kinek esne), de ez még nem jelenti azt, hogy ENNYIRE meg kéne, hogy viselje. Még akkor sem, ha szenzitív időszakban van.

Félreértés ne essék, ez most nem áldozathibáztatás, igenis ki kell mondani, nem oké, hogy az osztálytársak cseszegetik, ha közben egyértelmű, hogy ő ezt ennyire rosszul viseli. Ez is egy kezelendő probléma (ugye, kedves pedagógusok??? Ilyenkor hol vagytok? - ezt a költői kérdést az ő tanárainak címeztem... nemcsak akkor kell baromi határozottnak lenni, amikor nem készül el a házi feladat, hanem akkor is, amikor bullying történik a szemük előtt).

A pszichológus abban tud még segíteni, hogy ezt az egész szemléletet átdolgozza benne. Egyfelől megerősíteni a személyiségét, felvértezni őt akár szorongásoldó-, akár konfliktuskezelési eszközökkel, másfelől elérni, hogy eleve ne váltson ki belőle ennyire szélsőséges reakciót egy-egy ilyen eset.

Bocsi a hosszú válaszért, igyekeztem alapos és érthető lenni.

A trágár beszéd engem is kikészített egész életemben. Dühöt, megaláztatást és félelmet vált ki bennem egyszerre, a mai napig is.

Gyerekkoromban én sem szoktam hozzá otthon sem, és barátok, iskolatársak között sem beszélt senki csúnyán.

Ma már tudom, hogy azzal van komoly baj, aki rendszeresen trágár szavakat használ, ezért próbálom figyelmen kívül hagyni.

Anno én is pont igy voltam utáltam suliba járni,teljesen kikészültem kb minden második héten orvosnál voltam a folyamatos hasfájás,hányinger miatt,de végül rájöttem,hogy minden ideg alapon van szerencsére nem volt semmilyen fizikai problémám.A Liceumtól vártam a változást de sajnos még nehezebb volt,az új környezet,osztálytársak még rosszabbá tették a helyzetet teljesen ki voltam idegileg,addig fajúlt a helyzet,hogy már pánikrohamaim is voltak,az egyetlen megoldást a magántanulói státuszban láttam,de mivel Erdélyben élek is az itteni törvények ezt nem tették lehetővé kénytelen voltam másképp megoldani a problémám.Elkezdtem kipróbálni egy alternativ gyógymódot homeopátiával kezeltek és mellette bowen terápiára jártam,sokat segitett a helyzeten viszont gyökeresen csak én tudtam változtatni,tudatositottam magamban,hogy nincs mit tenni muszáj végigcsinálni.Iskola után nekikezdtem edzeni,ott kieresztettem a fáradt gőzt kikapcsolodtam,belekerültem egy támogató baráti társaságban,kezdem fejleszteni magam ezen a téren figyeltem a táplálkozásra vitaminbevitelre,és odáig jutottam,hogy pár évre rá testépitő versenyeken vettem részt,ez akkora önbizalmat adott,hogy többé nem voltak szociális problémáim.Valamint az osztályközösségben is sokkal népszerübb lettem.

Ez az én rövid sztorim remélem,hogy neki is sikerül helyrehozni a dolgokat.Sok sikert kivánok hozzá!