Szorongás leküzdése pszichológus nélkül?

Több esetleges okra gondolok. 1. anyaval nem volt megfelelo kotodesem mar oviban sem. Akarmibe kezdtem bele, mindig belekotott h ne ugy csinaljam, nem hagyott onallosodni, gyereknek lenni. Kiabalt velunk minden nap, ok nélkül. Mindenert kritizalt, szeretett megalazni, volt hogy kb3 eves koromban odamentem adni egy puszit de ellokott h ne most. Ez nagyon megmaradt. Es az is mikor 6-9 eves koromban azt mondta, kar volt megszuletnem. Persze ezeket letagadja. De olyan eros bennem az emlek, csak nem talaltam ki vagy almodtam...

2. Nem volt maganszferam. anyaval es hugommal egy szobaban aludtunk 13eves koromig, utana csak hugommal. Ha elmentem furdeni, akkor is bejartak a szuleim pisilni..

3. 13 eves koromban az egesz osztaly ki pc-zett es kikozositettek, mindennap piszkaltak. Meg a baratnoim is...

Mindenfele társaságban szorongok. De még egy buszon is, ugy erzem mindenki engem figyel. Nem merek onmagam lenni, nem tudom mirol beszelgessek. Parbeszedben egesz jo vagyok, de ha harman v robben vagyunk, kiszorulok.

Meg a csaladom koreben is szorongok. Nincsenek igazi baratsagaim, suliban is tobbnyire egyedül vagyok. Nem tudok mely kapcsolatokat kialalkitani. Nem tudom hogy kell, es felek is.

Viszont van, amikor egesz felszabadultnak erzem magam, es nem szorongok par napig. Aztan ujra.

Sokszor leblokkol az agyam es csak bambulok. Vagy lassan tudok gondolkodni. Egy ideje neha elofordul, hogy beszéd közben egyszeruen nem talalom a szavakat es dadogni kezdek, vagy ket szo kozt hosszabb szunetet hagyok.

Ha uj közegbe kerultem, az elejen mindig nyitott voltam es lattam, h masok is ram, de par nap utan mar nem erdekeltem oket. Az uj osztalyomban is ez volt, bulizni sem hivtak el soha.

Idegenekkel konnyeden kijovok, de akik mar ismernek, azoktol felek h itelkeznek felettem, ezert nem merek megnyilvanulni. Ha belemkotnek, akar viccbol, nem tudom megvedeni magam, mert leblokkolok.