Mit gondoltok erről a gondolkodasmodrol?

Pár éve még lelkesebb voltam azirant hogy tegyek a célomért. Látszólag olyan volt mintha semmit se csináltam volna, és bár tényleg piti dolgokat tettem, de ezek mind óriási batorsagtetelek voltak nekem. De mindhiába, kb semmit nem értek. Tavaly megprobaltak segíteni nekem, de szerintem tuti hogy kényszerből, es túlzottan rám voltak akaszkodva. Akkor már túlságosan fáradt voltam mentálisan, és eldontottem, hogy nem fogadom q segítséget. Nem is teszek már semmit érte, hogy megoldodjon az életem, marcsak a végét várom az életemnek. Nem leszek öngyilkos, de teszek érte, hogy rövidebb ideig tartson. Mert így, hogy ez nem teljesül be, sosem lehetek boldog.