Szerintetek lehetséges, hogy félrediagnosztizáltak, és valójában nem BPD-s vagyok, hanem autista? 23/L

Tudom, hogy egy ilyen diagnózist orvosnak kell felállítani, stb, én viszont már jó ideje stabil vagyok lelkileg és nem érzem szükségét csak emiatt pszichiáterhez menni, ha amúgy nincs szükségem se gyógyszeres se semmilyen terápiára.

Sok helyen olvastam, hogy nőket felnőttként gyakran tévesen diagnosztizálnak borderline személyiségzavarral autizmus helyett, mivel sok átfedés van, és ezek gyakran megtévesztőek

Én állítólag születésem óta hiperérzékeny voltam, extrém módon "hisztis", nagyon érzékeny a szagokra és ízekre, komoly gondot okoztam vele hogy az ételeknek kb a negyedét voltam hajlandó megenni, mert a többi nem szimpatikus (ez mind a mai napig igaz rám), de akkor a pszichológus elintézte annyival hogy el vagyok kényeztetve.

Egyik osztályba sem tudtam beilleszkedni ahová jártam, általánosban mert túl "stréber" voltam, később meg mert "hisztis" és sértődős, állandóan összebalhéztam a tanárokkal az igazságérzetem miatt, meg mert elég extrémen öltözöm 14 éves korom óta. Emiatt kb 12 éves koromtól kezdve önsértettem és 6 évig anorexiás voltam.

Sosem tudtam elviselni, ha valamit elterveztem, és akármi miatt nem úgy alakult, egészen tavalyig majdnem mindig minimum sírógörcs volt a vége, mindig nagyon szélsőségesek voltak az érzéseim, dührohamaim voltak, nagyon hamar szerelmes lettem és olyan erősen kezdtem ragaszkodni mindenkihez barátokat is beleértve amivel elriasztottam őket, a splitting is nagyon gyakori volt. Próbáltam racionalizálni, mintákat keresni az emberi kapcsolatokban, és kiborultam, ha valaki olyat tett ami ebbe nem illett bele (pl nem tett meg valamit amit én érte megtettem, megszakította velem a kapcsolatot annak ellenére hogy megígérte sosem fogja, lemondott egy megbeszélt programot és még nagyon sok más, ami másoknak magától értetődő hogy nincs kőbe vésve), kiborultam és nem értettem, nem tudtam hova tenni sem feldolgozni. Minden emberi kapcsolatom tönkrement mert ezek miatt folyton veszekedéseket kezdeményeztem és nem egyszer öngyilkossággal fenyegetőztem, sok volt nekik, hogy folyton minden mondatra figyelni kell nehogy megbántsanak engem. Ezek csak nagyjából másfél éve javultak néhány pszichedelikus utazás hatására, az antipszichotikumok, nyugtatók amikkel az orvosok tömtek sz@rt se értek csak rontottak mindenen.

Illetve nagyon intelligens vagyok, régen kb végig kitűnő tanuló voltam és most is bejutottam több nagyon jó szakra egyetemen 452 ponttal, csak valószínű kiégtem és motivációm nincs egyiket sem befejezni.

Gyerekkorom óta mindig volt valami téma amire extrém módon rápörögtem, mindent megtudtam róla és egy időre a teljes személyiségemet aköré építettem. Ez a mai napig így van, csak van néhány "állandó" special interestem amik meghatároznak.

Valószínű mivel először 18 évesen mentem el pszichiáterhez nem is nagyon merült fel az autizmus mint diagnózis, nekem az gyanús, hogy nekem kiskorom óta voltak problémáim, a BPD meg kialakul súlyos traumák hatásár és az én életemben egy ilyen sem volt, nyilván nem volt minden tökéletes de semmi olyan nem történt velem ami indokolná egy személyiségzavar kialakulását.