Szerintetek lehetséges, hogy félrediagnosztizáltak, és valójában nem BPD-s vagyok, hanem autista? 23/L
Tudom, hogy egy ilyen diagnózist orvosnak kell felállítani, stb, én viszont már jó ideje stabil vagyok lelkileg és nem érzem szükségét csak emiatt pszichiáterhez menni, ha amúgy nincs szükségem se gyógyszeres se semmilyen terápiára.
Sok helyen olvastam, hogy nőket felnőttként gyakran tévesen diagnosztizálnak borderline személyiségzavarral autizmus helyett, mivel sok átfedés van, és ezek gyakran megtévesztőek
Én állítólag születésem óta hiperérzékeny voltam, extrém módon "hisztis", nagyon érzékeny a szagokra és ízekre, komoly gondot okoztam vele hogy az ételeknek kb a negyedét voltam hajlandó megenni, mert a többi nem szimpatikus (ez mind a mai napig igaz rám), de akkor a pszichológus elintézte annyival hogy el vagyok kényeztetve.
Egyik osztályba sem tudtam beilleszkedni ahová jártam, általánosban mert túl "stréber" voltam, később meg mert "hisztis" és sértődős, állandóan összebalhéztam a tanárokkal az igazságérzetem miatt, meg mert elég extrémen öltözöm 14 éves korom óta. Emiatt kb 12 éves koromtól kezdve önsértettem és 6 évig anorexiás voltam.
Sosem tudtam elviselni, ha valamit elterveztem, és akármi miatt nem úgy alakult, egészen tavalyig majdnem mindig minimum sírógörcs volt a vége, mindig nagyon szélsőségesek voltak az érzéseim, dührohamaim voltak, nagyon hamar szerelmes lettem és olyan erősen kezdtem ragaszkodni mindenkihez barátokat is beleértve amivel elriasztottam őket, a splitting is nagyon gyakori volt. Próbáltam racionalizálni, mintákat keresni az emberi kapcsolatokban, és kiborultam, ha valaki olyat tett ami ebbe nem illett bele (pl nem tett meg valamit amit én érte megtettem, megszakította velem a kapcsolatot annak ellenére hogy megígérte sosem fogja, lemondott egy megbeszélt programot és még nagyon sok más, ami másoknak magától értetődő hogy nincs kőbe vésve), kiborultam és nem értettem, nem tudtam hova tenni sem feldolgozni. Minden emberi kapcsolatom tönkrement mert ezek miatt folyton veszekedéseket kezdeményeztem és nem egyszer öngyilkossággal fenyegetőztem, sok volt nekik, hogy folyton minden mondatra figyelni kell nehogy megbántsanak engem. Ezek csak nagyjából másfél éve javultak néhány pszichedelikus utazás hatására, az antipszichotikumok, nyugtatók amikkel az orvosok tömtek sz@rt se értek csak rontottak mindenen.
Illetve nagyon intelligens vagyok, régen kb végig kitűnő tanuló voltam és most is bejutottam több nagyon jó szakra egyetemen 452 ponttal, csak valószínű kiégtem és motivációm nincs egyiket sem befejezni.
Gyerekkorom óta mindig volt valami téma amire extrém módon rápörögtem, mindent megtudtam róla és egy időre a teljes személyiségemet aköré építettem. Ez a mai napig így van, csak van néhány "állandó" special interestem amik meghatároznak.
Valószínű mivel először 18 évesen mentem el pszichiáterhez nem is nagyon merült fel az autizmus mint diagnózis, nekem az gyanús, hogy nekem kiskorom óta voltak problémáim, a BPD meg kialakul súlyos traumák hatásár és az én életemben egy ilyen sem volt, nyilván nem volt minden tökéletes de semmi olyan nem történt velem ami indokolná egy személyiségzavar kialakulását.
válasza:A borderline-nal kapcsolatban nem nagyon tudok hozzászólni,de a lányomat 21 évesen diagnosztizálták autizmussal. Előtte OCD, szociális fóbia, generalizált szorongás diagnózisokat kapott (először 6 éves korában vittük szakemberhez). Ő volt minden közösségben az "okos, furcsa kislány", aki kilógott a sorból. Nem hozta a klasszikus autista tünetek mindegyikét, de a kommunikációs deficit, a speciális érdeklődési területek mindig is szembetűnőek voltak. Az ASD, mint a neve is mutatja, egy spektrum, nincs meg mindenkinél az összes tünet.
Az általad leírtak alapján nyilván nem lehet eldönteni, mi lehet a diagnózisod, de ha kétségeid vannak, érdemes lenne elmenned az Autizmus Alapítványhoz. Ki kell tölteni előtte egy 40+ oldalas dokumentumot a szüleiddel együtt (csecsemőkortól indulnak a kérdések,ezért fontos a szülők bevonása). Sajnos elég hosszú a várakozási idő, másfél évvel számolj kb.
#10 Másfél-két éve _semmilyen_ BPD-s tünetem nincs szinte, a többi amit írtam megmaradt, de ezek ahogy írtam megszűntek, borderline most már tuti nem vagyok (főleg hogy az ilyen fiatalon szinte tiniként felállított diagnózisok gyakran tévesek, nem fejlődött még ki teljesen az ember személyisége és még nagyon labilis sokszor), a hiperszenzitivitás, hiperfókusz meg hasonlók maradtak csak meg abból amit írtam
Nem látok rá sok esélyt hogy megzuhanok megint annyira hogy terápia kelljen, és sajnos nem is bízom már a terapeutákban, mivel eddig az összes csak elhitette velem hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok és életem végéig gyógyszer kell szednem
válasza:Azok alapján, amit leírsz, persze, lehetséges. Valóban nincs olyan, hogy született borderline.
És igen, igaza van az egyik hozzászólónak abban, hogy a géneknek is van szerepe, de KELL környezeti hatás hozzá. A gének legfeljebb hajlamosítanak.
Viszont ki kell emelni, hogy a BPD "megalapozása" a praeverbalis (nyelvtanulás előtti) korszakban történik, vagyis 3 éves kor előtti a traumatizáció, amire meg ugyebár nem emlékszünk, nem emlékezhetünk.
De kicsit úgy tűnik számomra, mintha nem lennél ebben elfogulatlan, hanem SZERETNÉD, hogy ASD legyen BPD helyett.
Ez mindig felveti annak az eshetőségét, hogy kissé ferdül a beszámoló, akarva-akaratlanul hajlik az egyik - jelen esetben ASD - felé.
Nem mondom, hogy TUTI így van, de a kockázata fennáll. Jó tudni róla.
Másik dolog, hogy a végén azt írtad, annyira nem is lényeges. De mégis kitetted a kérdésbe, magyarán szólva érdekel. Akkor hogy is van ez? Most lényeges, vagy sem?
Illetve fontos még az is, hogy oké, nincs BPD tüneted, de ez mit jelent? Mert úgy tűnik, a "BPD tünetek" főleg az emberi-, főleg párkapcsolatokban jelentkeztek. Ha most nincs párkapcsolatod, nem lehet, hogy csak lappang?
Van párkapcsolatom lassan fél éve és tökéletesen működik, pont emiatt gondolom hogy ez a része elmúlt
Érdekel mások véleménye így felvetés szintjén, de annyira már nem ragaszkodom a címkékhez hogy orvoshoz menjek, mert mint írtam rossz a tapasztalatom velük és csak emiatt értelmét sem látom
válasza:12: Persze, nyilván nem tudlak diagnosztizálni és nem is ez volt a célom, tényleg csak a véleményemet írtam le. A lényeg az volt -és ehhez viszont tartom magam-, hogy fordulj szakemberhez. Ha BPD-vel, ha ASD-vel küzdesz, mindenképpen szükséges. Kezdetnek ahhoz, hogy felülvizsgálják a diagnózist ha szükséges. Hidd el, hogy vannak jó nagyon jó terapeuták, de egy személyiségzavaros vagy ASD-s eset tényleg különös szakértelmet igényel. Egyszerűen rossz szakihoz kerültél, egy valamirevaló terapeuta nem mond olyat egy bordelinenak, hogy “életed végéig gyógyszert kell szedned”. Szélsőséges hangulati kilengéseikre szoktak antipszichotikumot írni, de ez nem feltétlen szükséges. Nekem egyik terapeutám sem mondta, hogy gyógyszert KELL szednem, csak hogyha úgy érezném nagyon nehéz és nem bírom akkor szóljak és tudnak felírni valamit ami segít. A kognitív viselkedésterápia meg kifejezetten jót tett.
Azért is érdemes szakemberhez fordulni, mert az ember nagyon nehezen ítéli meg magát és a viselkedését objektíven. Anyám is BPD-s, 50 felé már egészen stabil neki meggyőződése, hogy ő teljesen rendben van. Sajnos téved.
Ami nekem szemet szúrt, hogy 23 éves vagy, simán bejutsz a legtöbb szakon államira, de egy képzést sem fejeztél be mert kiégsz. Ez a kiégés nagyon ismerős, nyilván ha egy borderline mindent nagyon intenzíven él meg, akkor könnyen besokall. Meg általában nem bírja a stresszt, nem igazán terhelhető, menekül. A megfelelő funkcionálásnak része, hogy az ember meg tudja valósítani önmagát, a hosszútávú terveit végig tudja venni. Elmegy egyetemre, elvégzi vagy másféleképpen de van egy karrierútja amit bejár és ezalatt nem kell hatalmas dolgokra gondolni de ezek mégis stabilitást feltételeznek. Az nagyon szomorú amikor van egy tehetséges, intelligens fiatal és nem végzi el a sulit mert mentálisan rottyon van, aztán meg kiköt valami szar munkahelyen holott sokkal többre lenne képes. Persze mondhatni sosem késő, huszonévesen pláne úgy érzi az ember, de 30 felett amikor lassan kezd apadni a fiatalos lendület akkor nagyon tudja bánni az ember az elvesztegetett éveket. Szóval ezt ne hagyd annyiban, ha felvettek valahová amit te szeretnél csinálni, akkor azt végig kell csinálni és járj nyugodtan közben terápiára, hogy a nehéz időszakokon is átbillentsen amikor otthagynád.
válasza: válasza:A pszichés betegségek egyik sajnálatos velejárója, hogy alapvetően nem járnak egyedül, tehát egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy több is van, csak épp az egyik úgymond a hangsúlyosabb, míg a másik csak néha-néha tör felszínre vagy épp csak gyengébb tüneteket produkál.
Sajnos saját tapasztalat is, OCD-szorongás-depresszió hármasom van, sorrendben is kb arányaiban így jellemzőek, az OCD a hangsúlyos.
Nem tudom segít-e valamit, de ha tudok vele akár egy picit is segíteni, akár itt nyilvánosan vagy privátban ha gondolod mesélj magadról, vagy ha csak simán úgymond ne értsd félre, de nem tudok jobb szót " kipanaszkodnád magad " akkor szívesen elolvasom, ha tudok vele picit segíteni és talán írok rá pár jó szót, vagy eszembe jut valami tanács.
válasza:kaptál valaha asd specifikus támogatást?
Hidd el, ha megfelelően kivizsgáltak, nem téves a diagnózis. Hacsak nem egy pszichiátertől kaptál 10 perc után kódot, hanem megbízható helyen, akkor inkább azt próbáld meg anyagilag, meg mindenhogy hogy specifikus támogatást kapj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!