Nem merek megnyílni senkinek. Ez normális? Többi lent...

Járok pszichológushoz, de neki sem merek megnyílni. Zavar, hogy a kezében van a toll és a papír és, hogy mindent le tud írni és így "bizonyíték" lesz arra, hogy én ekkor és ekkor ezt éreztem, ez történt velem.

Az osztályban sok barátom van, szinte mindenki, de senki sem olyan akivel a személyes dolgaimat is meg akarnám/merném osztani. Mivel az osztályban már vannak szerelmek, párok, kapcsolatok, exek és nekem nincs és nem is volt egyik sem, így unalmas vagyok a többieknek.

Az anyukám home office-ban dolgozik kábé 0-24-ben. Apukám pedig munkát keres.

Persze máshonnan is vannak barátaim, de senki sem olyan akivel megosztanám a dolgaimat/gondolataimat.

Amikor pedig magamról kéne beszélnek, vagy valami bajom van akkor pedig egoistának gondolom magam. Főleg olyan mondatokat nem mondok, hogy "ez most rosszul esett" "ez most jól esett".

Mit tudnék tenni, hogy meg merjek nyílni mások előtt?