24 vagyok.. nem gyerek.. a nagypapám volt a mindenem amióta az eszemet tudom és én is az ő mindene. 1 hete váratlanul meghalt. Semmi előjele nem volt, szimplán reggel nem ébredt fel álmából. Tudom, ez a “legszebb” módja, ha már muszáj meghalnunk egyszer.. de azóta.. el sem tudom mondani mit érzek. Semmit és mindent egyszerre. Napközben apukámat istápolom, előtte tartanom kell magam. Esténként a mamánál alszom aki 57 év házasság után egyedül maradt. Ott is tartanom kell magam.
Egyszerűen úgy érzem megőrülök. Nem tudom mi lesz, hogy fogunk így élni, nem látom a mindennapokat a jövőben. Belehalok a fájdalomba, bár belehalnèk akkor vele lehetnék megint.. nem tudom mikor merem a mamát egyedül hagyni majd, hogy áll ebből fel apukám. Annyira aggódom mindenkiért és nem tudom mit tegyek egyszerűen nem tudom
Egyszer mindenki meghal. Te is. És a te gyerekeid téged is siratnak majd. De annyira önsajnáltató ne legyél, hogy azt mond, elvárnád vagy örülnél ha a gyerekeid szomorúak lennének és kikészülnének a halálodtól. Szerintem a nagyapád sem örülne, ha azt látná, hogy te nélküle nem tudsz élni, holott még meg kell házasodnod, gyerekeket felnevelned, meg leélned vagy 60 évet.
2023. dec. 21. 20:11
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 anonim válasza:
Az élet része a halál, ezt nem lehet kikerülni, csak elfogadni. A gyászt meg kell élni, így fogsz a végén egészséges mentalitással kijönni belőle. Merj sírni és beszélni az érzéseidről, gondolataidról!
Saját tapasztalat alapján a gyász kb 2 évig tart, mire végre az ember tovább tud tényleg lépni. Persze mindig lesznek pillanatok, amikor elérzékenyülsz, de már messze nem lesz a mindennapok része. Neked még nagyon friss ez az élmény, ezért érthető, hogy nagyon intenzív is. Ne zárkózz be, ne "tartsd magad" mások előtt! Merj róla beszélni, mert megélni a gyászt!
Az élet majd idővel körbenövi és enyhíti a fájdalmat.
2023. dec. 21. 20:13
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
Én is ugyanilyen hirtelen vesztettem el imádott nagyapámat, amikor 21 éves voltam. Nagyon együttérzek veled. A többiek jó tanácsokat adtak, sírj, engedj utat a fájdalomnak, én bezárkóztam a szobámba, és ordítva zokogtam a fájdalomtól. De utána megkönnyebbültem. És igen, beszélj az érzéseidről úgy, ahogy ide is leírtad. Az idő a kulcs, nem gyógyít, de tompítja a fájdalmat. Próbáld valahogy átvészelni ezt a kezdeti pár hetet, hónapot, amíg beáll az életedben egy új rutin, aminek sajnos már nem része a nagypapád, és ehhez lassan hozzá fogsz szokni. Foglald el magad, hogy minél gyorsabban teljen az idő, mert minél távolabb kerül időben ez a tragédia, annál inkább veszít a fájdalmas éléből.
2023. dec. 21. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 A kérdező kommentje:
Első: lány vagyok, barátaim pedig vannak.
Köszönöm a többieknek.. ki kellett csak írjam magamból mert nem nagyon beszéltem még róla senkinek. Tudom hogy az élet része és sokan átelték már. Csak most olyan kilátástalan minden
2023. dec. 21. 20:52
7/12 anonim válasza:
Hat az elet sajnos ilyen születünk es meghalunk🙁 mamad is hozzaszokik hogy egyedul vagy meg apukad is ez ilyen valakinek hamarabb kell ezt megtapasztalni valakinek kesobb . 1 2 hetig ott alszol az oke de minel tovabb ott maradsz mamadnal annal nehezebb lesz. Vissza menni a sajat eletedbe
2023. dec. 21. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Te még mindig gyerek vagy agyilag. Egy felnőtt el tudja fogadni a dolgokat, míg a gyerek nem és hisztizik.
2023. dec. 27. 17:11
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
Semmi köze az életkornak ahhoz, hogy ki hogyan tudja elfogadni a dolgokat. Nem kéne minősíteni a kérdezőt kedves 8-as.
2023. dec. 28. 15:42
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 anonim válasza:
Én is hasonló helyzetben voltam. Részvétem!
Én pszichológushoz mentem és rengeteget segített nekem. :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!