Eddig is tudtam, hogy nincsenek, érzéseim, csak egy maszkkal rejtettem el. Most őszinte voltam a pszichológusommal, és mondta (amit tudok) hogy pszichopata vagyok. Ezzel elkezdett leomlani a fal. Hogy tartsam fenn, ha őszintébb vagyok?

Egy diagnózis nem oszt nem szoroz. Miért ne lennél ugyanolyan ember miután leírtak rólad valamit, ami addig is úgy volt?

Azt viszont mindenki előtt tanácsos lenne eltitkolni, hogy ilyen diagnózisod van.

Igazából ezeket a kórképneveket, mint antiszociális személyiségzavar, nárcizmus, pszichopátia stb stb csak az ember találta ki.

Ezek amúgy is széles spektrum mentén mozgó dolgok.

Ameddig effektíve másnak nem ártasz, semmi tennivalód nincs. Önmagában az, hogy felismerted, hogy ezzel valamit kezdeni kell, illetve az, hogy nem akarsz a törvénnyel szembekerülve büntetődni, ez már egy jó dolog az adott helyzetben. Mondom, az, hogy mi rossz, mi nem, hogy mi hiba és mi erény, ezek mindig attól függenek, mihez képest és "milyen szemüvegen" át szemléljük. Önmagában egy embernek nem hibái és erényei vannak, hanem tulajdonságai. Ha nem ártasz, ha nem bántasz senkit, akkor semmi baj.

Szerintem az őszinteség nem feltétlen jár negatívummal. Nem kell mindenkivel őszintének lenned. Senki sem az, még az sem aki nem pszichopata. Ha van egy-két ember, akivel bizalmasabb a kapcsolatod, kezdheted rajtuk kicsiben. Ez nem azt jelenti, hogy legyél teljesen önmagad, hanem azt, hogy ne legyél, aki nem vagy. Van különbség. Felesleges megjátszanod, hogy egy emberszerető, emocionális alkat vagy, ha ettől messzebb nem is állhatnál. Csak szimplán kihagyod a számodra kellemetlen részeket, úgymond "megszűröd az igazságot".

De nyilván semmi sem kötelező. A maszk nyújthat egyfajta komfortot adott esetben. De ha teherré válik, akkor jól esik néha levetkőzni.

A helyedben megpróbálnám kikerülni a diagnózist. Antiszociális személyiségzavart hagyományos gyógyszeres módon nem kezelnek, csak nagyon speckó viselkedésterápiával (ami 50-50 hogy kinél működik véleményem szerint), és ettől nem lesz jobb neked. Munkahelyeken jobb helyeken köteles vagy kiteríteni a papírjaid a különféle mentális betegségekről, mint "veszélyeztető tényezők". És mondanom se kell, hogy társadalmunkban a személyiségzavarokat hatalmas stigma övezi. Szóval szociálisan titkolhatod, de ha van diagnózisod, hivatalosan baszhatod az egészet. Ráadásul ha kellően edukálod magad és elérsz egy bizonyos öntudatosságot ezzel kapcsolatban, szerintem az még többet is segít.

A második kérdésedre: A pszichológus nem mondhat semmit, még ha tudja is, hogy átvered. A pszichológus egyik alapelve, hogy csak azzal dolgozhat, amit a páciens "hoz". Tehát ha pl. depresszió miatt mentél el és ezzel szeretnél segítséget, nem faggathat a lehetséges személyiségzavaraidról. Ugyanígy ezzel. Mégha látta is, hogy hazudsz, nem szembesíthetett vele, mert nem ez a munkája. A pszichiáterrel viszont más a helyzet. Ő lényegében a "megmondóember" aki azzal is tud diagnosztizálni amivel nagyon nem szeretnéd. Szóval ha elnézte az átverést, az szimplán szakmaiatlan részéről.

Utolsó kérdésedre: Szerintem a szeretet szubjektív. Van olyan ember aki több szeretetet képes adni, van aki kevesebbet. És minden ember szeretete másmilyen. De nem hiszem, hogy ez szeretet lenne, amit leírtál. Inkább szimpla ideiglenes érdeklődés. De ez nem jelenti azt, hogy ne lennél rá képes. A pszichopaták sok esetben "racionálisan" szeretnek. Ez inkább egy megértésen és kölcsönös előnyön alapuló szeretet, mintsem érzelmeken. Gyakran birtokló és obszesszív, de szerintem ezen is lehet dolgozni önfejlesztéssel és kellő tudás felhalmozásával.

Remélem tudtam segíteni!

Ha van még kérdésed, nyugodtan keress meg privátban. :)

Privátban leírom neked, hogy miért NEM vagy pszichopata. Itt nem.

Nagyon sokan hiszik/hitték azt magukról itt a gyakori kérdések.hu oldalon, aztán a szorongásuk még a kérdésükből is sugárzott. A wannabe pszichopata jelző sokkal inkább illik rád.

[link]

Gondolom most suliban vagy, ezért nem érsz rá, de majd ezt olvasd el, mert te minden vagy, csak pszichopata nem, és a többi válaszoló sem ért a témához, ha bekajálja a kérdező "diagnózisát".

A wannabe (kiejtése: vanabí) szó szerinti jelentése önjelölt, amit arra az emberre szoktak gúnyosan mondani, aki elszántan törekszik olyanná válni, amilyen nem tud lenni.

Forrás: [link]