Aki alkoholista és mondjuk két hónapig nem innia az miért kezd el meginni egy doboz sört ennyi idő után?

Amiért a heroinos magába döfi a tűt.

Nem tud meglenni a szer adta érzés nélkül, hiába tudja, hogy árt vele magának.

A drogokról is mindenki tudja, hogy rosszak és tönkreteszed vele magad, mégis ezrével vannak drogfüggők az utcán.

Ilyen helyzetekben nem elég kezelni az elvonási tüneteket, ha nem változtatsz azon amiért eredetileg használni kezdett, akkor mi gátolja meg hogy visszaessen?

Tiszta a tudata ezért pontosan tudja hogy amikor részeg volt elfelejtette a problémáit. Ha a problémák még mindig megvannak akkor miért ne igyon megint.

A sóvárgás miatt, amit nehéz leküzdeni. A függőség erősebb (sok esetben), és az illető azzal hitegeti saját magát, hogy ennyi idő után egy sört már nyugodtan megihat, nem történik visszaesés. Jó, ezzel most tulajdonképpen megismételtem az általad leírtakat. :)

Nem vagyok addiktológus, teljesen laikusként, de függőként azt gondolom, hogy tényleg a sóvárgás az egyik oka. Egy függő (a magam nevében írok) sok éven vagy akár évtizeden keresztül hozzászokott egy bizonyos életmódhoz, az élete része lett a "szer", beprogramozta magának, hogy kell.

Másrészt frusztráló érzés, hogy mi legyen a "szer" helyett. Tehát oké, tiszta vagyok, kibírom, hogy nem iszom, na de mivel töltsem ki azt az ürességet, ami a szerhiánnyal keletkezett? Hosszú, lassú folyamat és pokolian nehéz, hogy az ember értelmes, számára örömet okozó cselekvéseket találjon. Ráadásul az alkohol viszonylag gyorsan okoz ellazulást, megszokott örömöt. Erőfeszítés nélkül. Pl. a sport nagyon jó ötlet lehet, de egy szerhasználó valószínűleg addig nemigen találkozott a sporttal, tök új dolog számára. Valamint több idő és erőfeszítés, mire a sport által felszabadult hormonok hatni kezdenek, mint pl. 2-3 feles. Egy függő gyors örömöt akar, nincs hozzászokva azokhoz az örömökhöz, amelyek hosszú távon okoznak jókedvet.

Az, hogy kibírom, hogy ne igyak, jó esetben úgynevezett száraz alkoholizmus. Ez még nem gyógyulás. A berögzült gondolkodásmódon kellene változtatni. Az alkoholista ember türelmetlen, szétfeszíti a kell valami érzés, és ezért bontja fel a sört 2 hónap "tisztaság" után. És utána a bűntudat belesodorhatja abba, hogy ha már lúd, legyen kövér...

Nem azért iszik, mert részeg, hanem mert a részegség érzetét akarja, amit az alkohol okoz.

Ha már ràszokott az illető és a nap mindegy egyes percében az italt kívánja, rohadt nehéz letenni. Ha valaki nagyon is akarja, akkor is lehetnek visszaesések. Egy igazi kemény alkoholistának hatalmas nagy erő kell, hogy felhagyjon vele.

Ezt úgy képzeld, hogy fizikálisan rosszul érzi magát egy alkoholista, ha nem ihat. Ingerült, fájdalmai lehetnek, nem tud tisztán gondolkodni, esetleg remegés vagy pánikroham is felléphet.

A függőség egy kemény betegség, és millió meg egy dolog kiválthatja, nem csak a klasszikus szerek, mint a drog, gyógyszer, ital vagy dohány, hanem szinte bàrmi. TV,telefon, tiktok, édesség stb. stb.

Keményebb szereknél, mint mondjuk nyugtatók vagy erősebb drogok bele is halhat az illető az elvonásba.

Mert a pszichés függőség és a hozzá kötődő kényszergondolatok nem múlnak el csak attól, hogy tiszta az ember tudata. Nagyon sokáig rá tud még jönni az a baromság, hogy "most igenis jó ötlet volna meginni valamit", aztán addig racionalizálgatja, amíg "igaz" nem lesz (pl. "most már meggyógyultam, nyugodtan megihatok valamit, mint a normális emberek", mindezt akár már 1-2 hét józanság után is...) Ez nem arról szól, hogy "nem tud meglenni" nélküle, hanem arról, hogy hiába tud meglenni, a kényszer még mindig utat talál magának. Ha egyszer beégett, hogy "megiszol valamit és jó lesz", akkor az igen nehezen kopik ki.

Egyébként valahol még ettől függetlenül is érthető, hogy az embert nyomasztja, hogy ő még mindig csak "józan alkoholista", és feszegeti a határait, hogy hátha megint lehet egészséges, szabad ember, aki nem azért nem iszik, mert akkor baj lesz, hanem a szabad elhatározásából.

"De akkor tiszta a tudata amikor ezt megteszi. Akkor csak arra tudok gondolni hogy valójában nem akar tünetmentessé válni és normális életet élni."

Hallottam már olyan álláspontot, hogy az akarás vagy akaraterő nem elég. Az akaraterő olyan, mint az izom, van egy határ, amikor elfárad, kimerül.

Olyat is olvastam már, hogy a sokévnyi alkoholizmus vagy szerhasználat tönkre teszi az agynak azokat a részeit (is), amelyek a boldogságérzetért felelősek. A tünetmentesség nem elég. Pl. ha hosszú időn keresztül fáj a feje valakinek, de gyógyszerek hatására elmúlik a fejfájás, azzal az okot még nem szüntettük meg, nem gyógyítottuk meg.

Másrészt, vagy már harmadrészt: a függőség mindig az első helyre törekszik. Sajnos nem számít, hogy ott a feleség/férj, a gyerekek, tehát lenne kikért élni, a szer az első. Ebbe persze tönkre mennek családok, sokszor nincs idő, energia stb. megvárni, amíg a függő kigyógyul. Ha agresszivitással jár a szerhasználat, természetesen nincs is mire várni.

Tehát egy darabig tiszta valaki, igyekszik változtatni, de az akaraterő kifárad, a boldogságérzet elveszett, és a függő inni kezd, a környezete esetleg táplálja is bele, hogy gyenge vagy, és ez bizony belesodorhatja a függőt abba is, hogy önként befejezze az életét. Mert már nem tudott megbirkózni ezzel.

Én ezeket gondolom.