Van remény a gyógyulásra?

Nagyon borzalmas gyerekkorom volt. Az anyám és a nevelőapám folyamatosan bántalmaztak (verbálisan és fizikailag). Már óvodás koromtól mindig is áldozat voltam, később az iskolában, munkahelyen, mindenütt. Nem csak a társaim bántalmaztak, hanem a felnőttek is az óvodában fizikailag is. Egy szóval mindenki és mindenhol. Nem tudtam az okát. Az életemben csak két ember szeretett engem, a drága nagymamám és dédnagymamám. Sajnos ők régen nem élnek már. Az anyám tőlük is tiltott, úgyhogy csak kevés időt tölthettem velük. Azt hittem majd kinövöm azt, hogy mindig mindenhol én vagyok az áldozat és ha elköltözöm otthonról esélyt nyerek majd boldog életre. Sajnos nem így lett. Folyamatosan bántalmazó kapcsolatokban találtam magam. Az egész életem csak menekülés és újrakezdés, de soha nem változik semmi. A kapcsolataimban is megéltem a poklot,és még most éppen is abban vagyok és fogalmam sincsen hogyan fogok kiszabadulni belőle.Korábban próbáltam már terápiára menni, de egyik sem segített, mindig seggfej terapeutákat fogtam ki, mert biztos vagyok benne, hogy ez is borítékolva van nekem. Most találtam meg a válaszokat és tettem össze a történetet, mi miért történt. Nem bírom ezt már tovább. Annyira fáj. Annyira igazságtalan. Legszívesebben eldobnám az életemet. Ha mégis úgy döntenék, hogy ezt nem teszem akkor sem tudom merre menjek, milyen terápiára menjek, ami segíthet nekem, melyik terapeutát válasszam. Ahogy eddig is bebizonyosodott, hogy a küzdelmem értelmetlen már most sem hiszek abban, hogy most majd egyszer csak ez valamilyen csodás módon megváltozik.