Miért félek ennyire, hogy paranoiás leszek vagy vagyok?

Alapvetően az a baj, hogy aggódom, hogy mi van, ha paranoiás leszek vagy esetleg az vagyok?

Sokszor azon kapom magam, ha nincs semmi dolgom, hogy ezen agyalok, s ilyenkor iszonyat butaságokat be tudok magamnak mesélni, annyira irreálisan, hogy már az kezd bennem félelmet okozni, hogy egyáltalán mi a fenének gondolkodom ezeken a butaságokon. Az igazság az, hogy mindenről tudom, hogy iszonyatosan nagy butaságokat gondolok néha, de aggódom, hogy mi van, ha majd elkezdek ebben hinni, mi van, ha megszégyenülök ez miatt? Vagy ezeket fogom mondogatni másoknak és bolondnak néznek majd…

Szóval nem egyszerű… mi lehet ez?!