Normális hogy ez rosszul esik és hogy teljesen elmagányosodtam?

Hárman vagyunk testvérek.Van egy skrizofrén bátyám,aki kiskoromban vert és lelkileg sokat bántott.Edesapam 4 évesen elhagyott minket,anyám összejött egy alkoholistaval aki szintén bántott.

Sok rossz dolog történt velem,de én mindig az utolsó voltam a családban.

Első a Bátyám,akitől soha nem védett meg anyám.

Második a nővérem,akiért él-hal(O külföldön él)

És vagyok én,a legkisebb ,aki folyamatosan küzd valamivel.

Napokban derült ki,hogy a nővéremnek baj van a gerincével és azóta folyamatosan hivják egymást.

Persze én szeretem a nővérem és engem is érdekel,de rosszul esik hogy közben én is panikbeteg vagyok,plusz depressziós.

Egyszerre próbálok mindenhol megfelelni,és a szülinapomon is tettek rám.

Nem érdekel mert megszoktam,csak annyira rosszul esik hogy egy minimális törődést sem kaptam.

Itt vagyok 21 évesen ,és borzasztóan fáj a lelkem

Ez normális,hogy rosszul esik?