Két év terápia után (lassan 3, még tart), egy rettenetesen rossz élmény vissza tud taszítani a rég nem érzett depresszióba?

Igen, nyilván egy nagyobb stressz előhozhat elnyomott emlékeket. Ezért lenne lényeges a pszichológusnak felismerni, hogy te nem megoldottad a problémá(i)dat, hanem elnyomtad, és az nem jó.

Az ilyen kezeléseknek az lenne a lényege, hogy ha felszínre kerültek az érzések, akkor találjunk rá megoldást, hogy legközelebb, amikor olyan szituációba kerülsz, ami stresszt okoz, már ne pánikolj be például, hanem tudd helyén kezelni.

Kezdő pánikbetegként kezdtem kineziológushoz járni. Nagyon sokáig én is csak elnyomtam magamban a problémákat, és azt éreztem, hogy ez jó, hogy jól vagyok, aztán olyan helyzetbe kerültem, ami korábban is kiváltotta a stresszt, és rájöttem, hogy nem jó, szimplán azért gondoltam azt, mert nem kerültem addig olyan helyzetbe.

De mivel a stresszt okozó helyzetet nem lehet megszüntetni, én meg nem oldottam fel magamban azt, ami blokkot okozott ilyenkor, így ugyanúgy előjött, és egy idő után az agyam ilyen dolgok kapcsán egyből pánikba kapcsolt.

Ez a mai napig így van, csak már nem olyan szinten, viszont a beállítottságom/jellemem nem fog megváltozni, tehát bizonyos dolgokat továbbra sem fogok pozitívan fogadni az életemben (mint pl. a kollégákkal történő felesleges csapatépítések), de túl tudok lépni rajta, ha muszáj, anélkül, hogy begörcsölődnék egy sarokba és a világomat nem tudnám.