Miért piszkálják a hallássérülteket?
Születésemtől fogva hallássérült vagyok. Halló családom van. A családomnak és a rendszeres logopédiának köszönhető, hogy rendesen tudok beszélni és a hangom sem siketes.
Általános sulit a hallássérültek iskolájában kezdtem, a gyenge tanítás miatt átvittek egy integrált suliba, ott elkezdtek engem szekálni a többiek, kiközösítettek, mert hallókészüléket hordok. Elegem volt belőlük, visszamentem ugyanabba a suliba és ott is ballagtam el. Majd integrált gimibe folytattam a tanulmányaimat. Ott már teljesen elzárkóztam a többiektől, mert nem akartam újra átélni azokat az élményeket, mint az általános suliban. Mindenki tudott róla, és látta, hogy én hordok készüléket. Nem beszéltem senkivel, magamat mindenből kihúztam. Ott jó volt, igaz, hogy barátok nélkül, csendesen teltek a napjaim a suliban, de cserében osztályelsőként végeztem minden évfolyamban. Majd egy szakmát kezdtem el tanulni, jelenleg.
Itt már leengedett hajjal voltam, vagyok végig. Szerintem az osztály 3/4-e nem tud arról, hogy hallássérült vagyok és a tanárok közül is csak 2.
Ma szólt nekem az egyik osztálytársam, hogy látta, hogy van készülék a fülemen, megnyugtatott azzal, hogy eddigi osztálytársai között mindig volt egy hallássérült, és megszokta. Illetve a beszédemen is feltűnt neki, hogy nem szokványos.
Szerinte a fiúk szekálnak engem, mindig engem kérnek meg, hogy adjam oda a házit, az órai vázlatot, vagy megkérdeznek valamit a sulival kapcsolatban... szóval a lényeg, hogy halljanak beszélni, mert vannak olyan szavak, amit "furán" ejtem ki, és ezen közben összeröhögnek. Illetve jól mulatnak azon is, hogy nem hallom, amikor szólítanak engem.
Ez eddig fel sem tűnt nekem, miután szólt nekem az osztálytársam.
Most teljesen összeomlottam lelkileg belül. Úgy érzem világgá akarok futni.
Ezek miatt nem tudok én a halló társadalomban beilleszkedni, nem tudok megbízni emberekben, nem tudok barátokat szerezni, nem tudok ellazulni, folyamatosan stressznek vagyok kitéve.
Miért? Mi a jó abban, hogy egy fogyatékkal élő, vagy egy hátrányos helyzetű embert, gyereket, felnőttet kell szekálni, csesztetni addig, amíg tönkre nem mennek pszichésen?
Mit tegyek? Nem akarok onnan elmenni. Eü-s szakon vagyok, és a célom az orvosi egyetem. Nem fogom feladni miattuk, de jó lenne már barátok nekem. Ahol lakom, nincsenek barátaim, nincsenek, akikkel eltölteném az időt. Online nem nem olyan jó.
válasza:
válasza:Szia, én autista vagyok, engem általánosban kiközösített az osztályom. Középiskolában a legjobb matekos voltam, segítettem felkészülni a dolgozatokra.
Volt egy néhány éves magántanulói időszak a kettő között, amikor terápiát kaptam.
Alkalmazott matematikus szakon jól éreztem magam, de utána nem kaptam állást. Szoftverfejlesztő Msc-n nem tudtam beilleszkedni, és mások sem nagyon fogadtak el. Szintén nem találtam állást két évig. Aztán meghalt édesanyám, és gondnokság alá akartak venni, de közben rendeződtek a viszonyaim, végre lett munkám a szakmámban.
Kedves kérdező, mindig ki fogsz lógni a hallók közül, mert más vagy, mint a többség. De ez ne vegye el a kedvedet! Jelnyelvet mennyire tudod? Mert akkor végre lehetne közösséged a siketek között.
Nézd meg ezt is: Nem süketelünk
válasza:2# általános suliban rendszeresen használtam a jelnyelvet, mivel hallássérült gyerekek között voltam. Amióta integrált környezetben vagyok, 6 éve, azóta fokozatosan feledésben van a jelnyelv. Hisz nincs akivel mindennap tudnám használni.
A többi hozzászólóknak nagyon szépen köszönöm a kedves, bátorító szavakat! Jól esik nekem.
válasza:Sajnos ez ilyen (és elég baj, hogy ilyen, de egycsapásra nem lehet megváltoztatni). Pszichológushoz van lehetőséged járni? Mert nagyon nem mindegy, hogy magadban hogy kezeled az ilyesmit.
Idióták mindenhol vannak, ez nem téged minősít, hogy ők mit gondolnak rólad. De mindenképp érdemes legalább pár jófej embert keresni és velük barátkozni. A hülyéket meg ignorálod - na és ehhez kell a pszichológus, hogy elég erős alapokon álljon az önbecsülésed, és ezt meg tudd tenni. Meg az is egy lelki munka, míg elfogadod, hogy a világ nem tökéletes, és vannak jó emberek, de vannak f_szfejek is.
válasza: válasza:"teljesen elzárkóztam a többiektől, mert nem akartam újra átélni azokat az élményeket, mint az általános suliban"
Ezzel nyilván nem könnyítetted meg a többiek dolgát sem...
"Ott jó volt, igaz, hogy barátok nélkül ... jó lenne már barátok nekem."
Vagyis nem volt jó ott, mert ott kezdtél elszokni tőle, hogy barátkozz másokkal, hogy elfogadtasd magad másokkal - amihez előbb neked, saját magadnak kéne magadat elfogadnod. De ez még nem megy, hiszen azt írod:
"Itt már leengedett hajjal voltam, vagyok végig. Szerintem az osztály 3/4-e nem tud arról, hogy hallássérült vagyok és a tanárok közül is csak 2."
Mi értelme volt titkolni, hogy hallássérült vagy? Nem vagy az? De igen, az vagy. És akkor mi van? Miért ciki még saját magadnak is bevallani? Te hallássérült vagy, más meg rövidlátó, megint más meg pszichés beteg, vagy épp elhízott. Mindenkinek van valami olyan tulajdonsága, ami miatt akár a kardjába is dőlhetne - vagy pedig amit elfogadva mások is elfogadják őket.
"Ma szólt nekem az egyik osztálytársam, hogy látta, hogy van készülék a fülemen, megnyugtatott azzal, hogy eddigi osztálytársai között mindig volt egy hallássérült, és megszokta. Illetve a beszédemen is feltűnt neki, hogy nem szokványos."
Na, ez egy jóindulatú valaki. Vele pl. máris kezdhetnél barátkozni.
"Szerinte a fiúk szekálnak engem, mindig engem kérnek meg, hogy adjam oda a házit, az órai vázlatot, vagy megkérdeznek valamit a sulival kapcsolatban... szóval a lényeg, hogy halljanak beszélni, mert vannak olyan szavak, amit "furán" ejtem ki, és ezen közben összeröhögnek. Illetve jól mulatnak azon is, hogy nem hallom, amikor szólítanak engem."
Hát, ezeket a legjobban teszed, ha leszaromtablettával kezeled. De jó nagy adaggal. :) Nem is biztos, hogy olyan elvetemült mind, amilyennek most érzed. Egyszerűen csak éretlenek. Nem voltak még soha olyan helyzetben, amilyenben most, hogy hallássérült lett volna a közvetlen környezetükben, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel - illetve egyelőre ennyire futja, hogy viháncolnak... Kis hülyék. Nem kell velük foglalkozni és kész, de tényleg. Nem érnek annyit.
Egyébként jól értem, hogy érettségi utáni képzés ez, tehát már 19-20 év körül vagy (meg ők is... ez mondjuk elég fura, hogy még ennyi idősen is úgy viselkednek, mint a max. 14-15 évesek...)?
"Mit tegyek? Nem akarok onnan elmenni. Eü-s szakon vagyok, és a célom az orvosi egyetem. Nem fogom feladni miattuk"
Na látod. Sokkal érettebben gondolkodsz, mint ők. Ők egyszerűen nem a te célcsoportod, ha barátkozásról van szó, úgyhogy át kell nézni rajtuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!