Disszociatív személyiségzavar lehet?

Valószínűleg kicsi korom óta tarthat, de csak két éve, egy nagyobb fokú stresszhatás által kiváltva jelentkeztek a hangok a fejemben. Előtte csak olyan gondolatokat, fantáziaképrket láttam, amikről tudtam, hogy nem az enyémek. Kényszergondolatoknak véltem őket.

Kisebb fizikai elváltozások is jelentkeztek az arcomon, ami másnak lehet, hogy nem tűnne fel. Olykor, ha belenézek a tükörbe, olyan, mintha nem is én lennék. Volt olyan, hogy a saját öcsémet véltem felfedezni magamon, aki meg is szólalt a fejemben, hogy ő most feláll, és megy haza BP.-re, mert neki elege van ebből. És nem tudtam irányítani a testem. Ilyen erősen csak egyszer tapasztaltam. A többi személyiség mind az én változatom, nincs nevük. Megváltozik a járásom, a testtartásom... Az egyik gondolkodó, a másik érző típus...

- Én félek. Hagyjuk inkább, ne veszekedjünk

- Én viszont már rég felrúgtam volna azt a kurvát

Smeagol-Gollum

Van, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdek sírni kicsit magasabb, gyermeki hangon, hogy hiányzik a papám, nem fognak nekünk hinni... aztán már elkomolyodva azon gondolkodom előre, hogy hogyan fogom megoldani az adott helyzetet. Egy másik röhög mindenen, szójátékokkal szórakozik, trollkodna másokkal. Az a baj, hogy mikor orvos vagy mondjuk rendőr... előtt voltam,eddig nem jelentkeznek szembetűnően a változások, ami miatt egyszer már félrekezeltek pszichotikus

epizóddal, hogy biztos csak halucinációk a hangok, és bizarr tévképzeteim vannak.

Rettenetesen fáj a fejem, különböző fizikai tüneteim is vannak, mint az emésztési problémák, krónikus gyulladások...