Mit gondoltok a disszociatív személyiségzavarról?

A filmekben megjelenő ábrázolás teljesen pontatlan, az állapot bizonyos aspektusait felnagyítják, néhányat elhallgatnak, néhányat hozzáraknak, hogy növeljék a film eladhatóságát. Nagyon sok tévhit kering a köztudatban, ami nem igazán segíti a stigmatizációt sem. Ami hirtelen eszembe jut tévhitként például:

-Összekeverik a skizofréniával, ami egy teljesen más, alapjaiban is különböző betegség neve. Abszolút nincs semmi közük egymáshoz.

-A tény, hogy az ilyen filmek nagy részében összesen két alterrel ábrázolják az adott személyt. Előfordul persze hogy valakinek két személyisége legyen, de borzalmasan ritka, általában sokkal több van mint kettő.

-Ha itt tartunk, a sztereotípiák szerint az egyik személyiség a "jó" a másik a "rossz". Persze ez csak a film és a karakterek leegyszerűsítését szolgálják, valóságalapjuk nincs. Ez igaz általában minden rendszerre, nagyon ritka egy "veszélyes" alter. Egyáltalán nem agresszívek. Csak a filmek eladhatóbbak ha rá tudod rakni a horror címkét, és beleraksz egy eszetlen altert.

-Szintén filmekből átvett tévhit, sokan hiszik hogy van valahol egy "igazi" vagy "eredeti" személyiség, és hogy eköré a személy körül épülnek fel az alterek, csúnyán fogalmazva. A valóságban ez egy nem létező dolog, minden alter ugyanannyira valós, és igazi. A disszociatív személyiségzavar alapja hogy az egészséges személyiségfejlődés korlátoltan vagy egyáltalán nem történik meg, folyamatos és hosszú ideig tartó traumák miatt. Ennek eredménye az hogy egy, teljesen integrált személyiség helyett lesz több, különálló. Minden egyes alter ugyanabban az időszakban "születik", nincs olyan hogy "igazi" vagy "valós". Mindegyik ugyanannyira az. Az emberek gyakran a host-ra aggadják rá ezt a jelzőt, pedig ő is ugyanolyan alter mint a többiek, sokszor fiatalabb is mint a rendszer más tagjai (A Host az aki az idő legnagyobb részében van kint, munka, elfoglaltságok stb alatt).

-Szintén a filmek miatt kialakult kép hogy a disszociatív személyiségzavarnak egyetlen egy formája van, és pont. Valójában úgy kell rá tekinteni mint egy sprektrumra, a tetején ott lesz a DID természetesen, mint a "legsúlyosabb" megjelenési forma, de baromi sok formája van ezen kívül is. Rendszerről rendszerre eltérő, van akiknek intenzívebbek a tünetei, van akinek nem, sorolhatnám.

-Példának okáért nem minden esetben fog a személyiségváltás emlékezetvesztéssel járni. DID esetében szinte biztosan, de például OSDD-nél megeshet hogy semmiféle amnézia nem lesz váltás közben vagy után.

-Vannak rendszerek akik teljes mértékben tisztában vannak azzal hogy pontosan hány alter van, és probléma nélkül tudnak bármikor kommunikálni egymással, akkor is ha épp egyik beszélgető fél sincs kint. Ez is egy médiából indult tévhit, hogy akinek DID-ja van nem tud róla, és nem is tud beszélgetni a többiekkel. Sokan tudnak, vagy az évek alatt megtanulják ezt.

-Szintén baromság, de valamiért sokan gondolják azt hogy a váltás drasztikus hatással lesz a fizikai testre. Nem fogsz szárnyakat, szarvakat, izmot vagy agyarakat növeszteni csak azért mert az alter aki használja a testet nem ember hanem mittudomén, vérfarkas mondjuk (Tényleg vannak nem-emberi alterek amúgy). A test fizikai ereje változhat némileg, de nem olyan mértékben hogy a plafonon pókemberezz meg vasrácsot hajlíts szét puszta kézzel. A testtartás, arckifejezés, mimika, mozdulatok, beszédstílus, hanghordozás változhat természetesen. De senki sem lesz hirtelen Superman ettől független.

-Az életminőséget ronthatja természetesen, nem feltétlen a rendszer jelenléte miatt mondjuk. Keveset beszélnek róla, de kivétel nélkül minden rendszer és alter kűzd valamilyen szintü derealizációval, deperszonalizációval a mindennapok során, vagy egyéb disszociatív tünetekkel. Ezen kívül nagyon gyakoriak egyéb pszichés betegségek is, úgy mint depresszió, szorongás, pánikbetegség. Disszociatív személyiségzavarhoz leggyakrabban Possztraumás Stressz Szindróma, vagy Komplex Possztraumás Stressz Szindróma társul. Addig a kijelentésig is el mernék menni hogy nem fogsz egy rendszert sem találni legalább az egyik nélkül. Ezek önmagukban is baromira rontják az életminőséget, együtt meg pláne. Természetesen az olyan betegségeket mint a szorongás, depresszió lehet gyógyszerekkel kezelni, de például a PTSD, C-PTSD, DID vagy OSDD esetében nincs gyógyszeres kezelés, nem létezik. Maximum néhány tünetre, de ezek terápiát igénylő dolgoz.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, mint elterjedt tévhitek.