Akinek a gyerekèről sikerült levetetni az autista diagnózist, hány évesen történt és hogyan boldogult utána?

én főleg adhd oldalról tudok beszélni

és igen, rohadt nagy a várólista, mert végre rájöttünk arra, hogy nem csak a 6 éves folyamatosan rosszalkodó kisfiúk lehetnek adhd-sok. Ha régebben még gyerekkorban kiszúrtuk volna a most felnőtt embereket, akkor nem lenne akkora a várólista, mert nem gyülemlett volna fel. De sajnos régebben ha nem voltál "rossz" kisgyerek (ami főleg a kislányoknál ritka, náluk általában nem bajkeverésként jelenik meg az adhd), akkor nem hogy diagnózist nem kaptál, a adhd gyanúja se merült fel

"Meg állítólag felnőttek diagnosztizàltatjàk magukat orrba ,szàjba ."

Igen, mert végre nem szégyen elmenni orvoshoz egy mentális betegséggel. Ez még nem azt jelenti, hogy ezek nem érvényes vagy helyes diagnózisok.

Senki sem fog “ellenvéleményt” kiállítani, a pszichiáterek összetartanak.

Úgy működik, hogy eltelik x idő, a gyerek fejlesztői pozitívan jeleznek vissza, a tanára pozitívan jelez vissza, a gyereknek nem érdeke se a kamufejlesztés, se a kód, és nem igényelt különleges bánásmódot eddig sem meg most sem(pl nálunk).

Az én gyerekemet nem tartják autistának a fejlesztői, se magán, se állami, magánhoz nem is jàrunk évek óta. Úgy gondolják kevésbé elfogadó(empátia nem erőssége, kicsit belekotyog és könnyebben feszültebb lesz) és itt is ki is merülnek a hiányosságai, de tök hülyeség, mert csak a gyengébb képességűek egy részét nem bírja, és a többi gyerekhez képest ugyanúgy feszült(csak más dolgoktól).

Szóval viszel jellemzést a gyerekről, és a pszichiáter sem fogja azt mondani, hogy “ja bocs mégse autista”, hanem “megfelelően maszkol, szélsőséges dolgai nincsenek, megtanult alkalmazkodni, hatott a fejlesztès(lol)”, különleges bánásmódot nem igényel. Így kerül le adhdra szokták csak mondani, hogy mégse ez volt bocs, más okozta a tüneteket.

Egy szr az egesz, mert a diagnozis szubjektiv megfigyeleseken alapul. 10 éves kor körül a szakszolgálat szerint nagyon sok gyerekről lekerül, ehhez pszichiáteri vélemény kell, mivel a szakszolgalat szrt sem er es nem szakertok, hiaba van a nevukben, allami kodolo szerv lehetne inkabb a nevuk, nyilvantartas latszatsrgitsegert. Szoval a szakertoi majd leirja amit a pszichiater mondott es ennyi.

Szerintem nem elképesztő, mivel ez szubjektív megfigyeléseken alapul.. Egyébként amilyen szr a rendszer, ha mondjuk nem beilleszthető közösségbe(mint nálunk volt, mikor kapta a diagnózist), semmilyen támogatás nem járt volna, ha mondjuk "csak" érzelmi zavart kap. Gondolj bele nem viheted oviba/suliba, mert kiborul, nem csinál semmit önállóan mert kiborul, nem tudsz dolgozni, és semmit sem segítenek, mert nem azért borul ki, amire támogatás járna. Ugyan annyit tud csak, vagy még annyit se, mint egy másik gyerek, de nem jár rá semmi. Úgyhogy személyes meglátás alapján a gyerekek érdeke, hogyha épp nagy nehézségük van, sorolják csak be őket téves diagnózissal a rendszer hiányosságai miatt, majd mikor már megszűnik a probléma, szedjék csak le róluk a szükséges hülyeséget, amit rájuk aggattak.

Nyilván az én gyerekem is ezekért kapott diagnózist: "nem eszi meg a reggeli oviban, éhes marad, könnyebben frusztrálódik, nyűgös, érzékenyebb, az ebédet sem eszi meg, amiért extrán nyűgös-kiborul, verekszik, ellenkezik, nem marad 2 órát a helyén alvásál, mert nem tud aludni és elvárnák, hogy csendben feküdjön az ágyon. Nyilván nem tudott. Anyuka vigye el korábban, úgyse eszik, akkor még előtte, a gyerek érdeke is, hogy jól érezze magát és kiegyensúlyozott legyen. Így telt a gyerekem élete 7.5 éves koráig, majd ugyanez suliban, ahol haladni kellett volna és nem tudott, mivel nem fogadott mindig szót, kivettem magántanulónak, ahol két év anyagát meg tudta csinálni fél év alatt. Ha nem kapja meg ezt a szr diagnózist, senki le se szrt volna minket, ígyis elment rá kb 15 millió forint, amik mellett minden szr magánfejlesztést és diagnosztizál helyet végigjártunk, mire rájöttem hogy senki sem tud segíteni. Lehet, hogy van, akin tudnak, rajta nem tudtak. Az idő viszont megoldotta(meg egy kis szorongásoldó 3 hónapig), és tökéletes gyerekem van, akit csak dicsérnek, a kódot pedig megígérte a pszichiáter, hogy leszedi. Ha nem kapta volna meg, az utcára kerülünk és fejlesztést se próbálgathattam volna, ígyis eladtam a lakásom és vissza kellett költöznöm anyámhoz, a pénzt meg szinte teljesen feléltük, de minden szükségeset megkapott, ami a fejlődőséhez hozzájárult(barátok, rengeteg különböző program(helyzet, amiben máshogy kell alkalmazkodni), különféle változatos rendszeres és sok inger és persze valaki, aki minden pillanatban segíti magyarázza, támogatja, neveli és fegyelmezi és jutalmazza... Pedig saját lakással, tartalékkal kezdtem a gyereknevelést, az utolsó 2 évben kaptunk csak normális segítséget kód és támogatás formájában, most meg az lenne segítség, hogyha levennék a kódot, amit a doki beígért, különben nem juthatna be egy jó gimibe.

Ez a rendszer olyan mértékben szr, hogy elmondani nem tudom, a pszichiátria meg gyerekcipőben jár és többet árt, mint használ. A gyerekem már kétfajta adhd gyógyszert szedett, mikor nem is adhds, de a pszichiáter szerint az, aztán rájött, hogy bocs mégse az, hiszen nem tudna figyelni és hibátlanul teljesíteni meg követni az óra menetét. Aztán visszamentünk a szakszolgálathoz, ahol feszült volt és a nő mondta, aki nem pszichiáter, hogy de adhds és a pszichiáter rosszul gondolja. Az emberek idióták, a szakemberek nem szakemberek, a szakma meg egy rakás szr. Ha az orvostudomány többi részéről is csak ennyit tudnának, mint a pszichiátriai részéről, halomra halnának az emberek.

Na kicsit kibuktam, ez a gyenge pontom. Egyébként annyi jó a rendszerben, hogy minden fura gyerekről legalább már felismerik, hogy fura, csak besorolni nem tudják őket. Én is tudom, hogy az enyémmel valami más, de szerintem csak "ideggyenge", túlreagálós, ez múlt el idővel, beépültek számára az ingerek és normális reakciói vanank rájuk, és nincs olyan kategória, ahova be tudnám sorolni.