2 alkalom után otthagyni a terapeutát, szerintetek hülyeség vagy jogos?

Szerintem is nagyon korai 2 alkalom után otthagyni az illetőt. Egyetértek #2-vel és #3-al.

Egyfelől a terapeutának az is infó, hogy amikor beszélsz, miről beszélsz - plusz az is, hogy miről nem beszélsz. Ő ezt folyamatosan figyeli és rakja össze fejben a kirakós darabjait.

Akkor lehet gyanús, hogy itt valami nem oké, ha folyamatosan ez van, mondjuk 4-5 alkalmon keresztül is. A normál forgatókönyv szerint: anamnézis (ismerkedő beszélgetés) és ennek mélyítése (első interjú), majd ha szükséges akkor diagnosztika (tesztek + visszajelzés), terápiás terv (A-nál tartunk, B-be szeretnénk eljutni, ezt így és így tudjuk megtenni, ez kb mennyi idő), és terápiás szerződés (szóbeli) kialakítása a vázlat. Mindeközben kicsit jobban megismer Téged (valamelyest Te is őt), és megalapozzátok a bizalmi légkört és kapcsolatot. Ez max 5-6 alkalom kéne, hogy legyen. Ezután jön a valódi munka.

Van olyan kliens, akiből harapófogóval kell kihúzni, és 50 percig tart az is, hogy 30 éves, gyárban dolgozik és egyedülálló. Más képes két ülésen keresztül beszélni arról, hogy milyen volt neki anno az iskola, és még el sem jut odáig az élettörténetében, hogy felnőtt lett...

A másik fontos dolog, hogy - mivel ez bizalmi kapcsolat - nyugodtan mondhatod, hogy Neked ez nem tetszik. Először próbáld meg rendezni a konlfiktust, és ha nem megy, nem változik semmi, utána már joggal mondhatod, hogy nem illetek össze, ezért keresel mást. De legalább megpróbáltad. Ne rögtön a helyzetből való kilépés legyen az első stratégia.

Arról nem is beszélve, hogy a különböző terapeuták különböző módszerekkel dolgoznak. A pszichoanalitikus szemlélettel dolgozóktól ne is várd, hogy sokat beszéljenek. Ők lehet, hogy sok alkalmon keresztül nem mondanak semmit, de amikor igen, az viszont nagyot szól. Ha irányítottabb, struktúráltabb üléseket szeretnél, akkor a CBT (kognitív viselkedésterápia) irányzatot javaslom.