Más is szokott szorongani a sok telefonozás miatt?

Definiáljuk, mi a telefonozás?

Ha kikapcsol, és jól esik, akkor miért szorongsz? Miért kéne olyasmit csinálnod helyette ami nem köt le?

Az én kedvencem, hogy mindig megmondja valami nagyokos, hogy a telefonozás rossz, mondjuk tömegközlekedési eszközön.

Miért mit csináljanak? Nézzék egymás unott pofáját? Olvassanak könyvet, újságot? Mi van ha a telefonon olvassa? Vagy egyszerűen nem érdekli egyik sem, hanem inkább videókat szeret nézni?

Nekem a tököm tele van azzal, hogy mindig mindenki jobban tudja, hogy mi a jó a másiknak. Szóval nyomkodd csak nyugodtan. Ha más jobban leköt vagy érdekel, akkor úgy is azt fogod csinálni.

1-es, elbeszélsz a kérdező mellett.

Tömegközlekedési eszközön utazva az holtidő. Ha te azt telefonozással töltöd ki, azzal nincs semmi baj.

A baj ott van, amikor más, tartalmas dolgot is csinálhatna helyette, pl. beszélgethetne a családtagjaival.

#1-2 mindketten elbeszéltek egymás mellett, miközben mindkettőtök véleményének van értelmes és hasznos része is. Csak azzal nem nagyon törődtök, hogy a másik mire gondol és főleg azzal nem foglalkoztok, amire kérdező kíváncsi. (Mivel most nektek válaszolok, neki majd külön fogok, mielőtt még a szememre vetnétek, hogy én sem.)

#1 Igazad van benne, hogy bosszantó, hogy mindenki mindig jobban akarja tudni, hogy másoknak mi és hogyan lenne jobb, miközben sok esetben az ember ezt sokkal jobban tudja.

Pl. Aki nem beszélget a buszon, vagy akár társaságban, étteremben a körülötte ülőkkel, "csak a telefonját nyomkodja" az lehet, hogy sokkal fontosabb, tartalmasabb és érdekesebb társasági életet él a telefon túloldalán levő barátaival, mint azokkal, akikkel élőben lehet, hogy csak üres bájcsevegésre futná neki.

Igazad van benne, hogy sok esetben mások nem tudják helyesen felmérni és tévednek ezt illetően.

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy minden ilyen helyzetben így van és nagyon is vannak olyanok, akik képesek túlzásba vinni és nehezükre esik abbahagyni. Igenis vannak, akiknél tényleg függőség jellegű problémák alakulnak ki a telefonnal. Nem biztos, hogy az élet nagy dolgairól és pláne nem biztos, hogy teljesen lemaradnak miatta. De nagyon is vannak olyanok, akik annyira belefeledkeznek a telefon nyomkodásba, hogy észre se veszik, mennyi idejük megy el vele és más, számukra sokkal fontosabb dolgoktól veszik el ezt az időt. Ami ha tudatosulna bennük, akkor lehet, hogy máshogyan döntenének. Viszont mivel nem tudatos döntés, ezért nem is tudatos döntéseket hoznak róla.

Érdemes megnézni a Netflix Social Dilemma című dokumentumfilmjét. Elég jól bemutatják benne, hogy a különféle közösségi oldalak és azok alkalmazásai milyen trükkökkel igyekeznek mindent megtenni érte, hogy minél kevésbé hozz tudatos döntéseket róla, hogy mikor, mennyit és hogyan használod a telefont és minél inkább ösztönös, zsigeri ingerekre reagálva megnézd csak még ezt, csak még azt, hogy minél tovább a rendszerben tartsanak, mert ők a figyelmedből, az aktivitásodból élnek.

Nem csak telefonozásra, tévézésre, számítógépen netezésre, de bármi másra is igaz lehet, hogy ha az ember túlzásba viszi és észre se veszi, akkor képes elhatalmasodni az ember felett. Ráadásul létezik egy ellenállás (resistance) nevű jelenség, ami pláne hajlamos az embert elterelni a számára valóban fontos céloktól más, könnyebben elérhető, rövidtávon jobban eső dolgok felé, amik így a hosszabb távú céloktól tereli el az embert.

Tipikus példája ennek, amikor holnapra van határidőd, vizsgád, akármi, de te a munka, tanulás, határidőhöz kötődő egyéb tennivaló helyett BÁRMI mással szívesebben foglalkozol, csak azt ne kelljen csinálnod. Hirtelen irtó fontos rendet csinálni, takarítani, minden olyat elrendezni, amiket nagyon régóta hanyagolsz és jó volt így is, csak azzal ne kelljen foglalkoznod, amiről pontosan tudod, hogy a határidőre kész kell lennie.

Tipikus példa erre, hogy mindenki rendetlenségben él, halmozza a szennyest, lomokat, de ha közeleg a vizsga, akkor hirtelen nagyon fontos rendet csinálni, kitakarítani, megnézni az összes évek óta halogatott sorozatot, csak tanulni ne kelljen az utolsó utáni pillanatig.

Nyilván vannak olyanok, akik ilyesmiben fegyelmezettebbek, nincs vele gondjuk, talán nem is értik, hogy másoknál van ilyen. De ettől még ez igen gyakori probléma nagyon sok embernél. És a telefon erre nagyon rá tud erősíteni, hogy csak még itt megnézed az üzeneteket, csak még ott válaszolsz a kommentekre, csak még amott mi újat tettek ki, stb. És észre se veszed, hogy órák teltek el vele, hogy a telefont nyomkodod.

Mindezzel semmi gond nincs, ha tényleg ezt akarod csinálni és semmi jobb, számodra fontosabb dolgod nincs. Csak akkor van gond, ha ez az idő (jobbára utólag) elkezd hiányozni, mert ha ennyivel több időt fordítasz a tanulásra, házi feladatra, beadandóra, gyakorlásra, bármire, akkor jobb lenne az osztályzat, vizsga, jobban menne a zenélés, a tánc, a sport, vagy bármi más, amit igazán csinálni akartál volna helyette, csak épp nem csináltad.

Főleg, ha komoly tervei, céljai vannak valakinek, legyen az tanulás, zene, szakma, kézművesség, akármi, lehet, hogy sokkal fontosabb lenne neki (nem mások szerint, hanem a saját tudatos értékelése szerint), hogy ha csak 5-10 percekkel is, de minél több időt és figyelmet töltsön tanulással, gyakorlással, a képességei fejlesztésével. Viszont aki észre se veszi, hogy nem 1-2 perce pörgeti az Instát, FB-t, TikTokot akármit, hanem már fél-1 órája mást se csinál, pedig még tudja is, hogy mi mást kéne csinálnia, annak sokkal nagyobb gondja van a telefonozással, mint akikre te gondolsz #1 és #3.

#2 konkrétumok nélkül általánosságban írta, hogy "tartalmasabban" tölthetné az idejét. Nem tudom, hogy ő mire gondolt, talán mindegy is. Szerintem az a kérdés, hogy maga aki csinálja mit érez saját maga számára tartalmasnak, neki fontosnak, számára értékesnek. Még nagyobb kérdés, hogy mi helyett telefonozik (bármit is jelentsen a telefonozás). Mert ha nem telefont nyomkod, hanem magát vagdossa, vagy állatokat kínoz, akkor egyáltalán nem biztos, hogy bármivel is jobban jár akár ő, akár a környezete azzal, hogy nem telefonozik. Persze ez most extrém példa volt, de direkt olyat írtam, amibe még nyomokban sem lehet belemagyarázni, hogy "de ha egy követ rugdos, attól javulhat a fizikuma, vagy a labda érzéke és máris lehet haszna". Nyilván bárminek lehet haszna, de nem biztos, hogy mindennek van is. És a telefonozásnak is lehet sok féle haszna, mert a telefonon is lehet új dolgokat tanulni, művelődni, tájékozódni, nyelvet tanulni, másokkal kommunikálni, üzletelni, pénzt termelni, rengeteg dologra lehet jó, ami sok más dolognál hasznosabb.

A döntő kérdés mindig az, hogy vajon tényleg arra használod-e, amire akarod és az tényleg jó neked, vagy csak pótcselekvés és (számodra a saját szempontjaid szerint) felesleges időtöltés.

Ugyanolyan ez, mint a bevásárlás. Ha elmész egy listával, hogy mikre van szükséged, akkor csak azokat veszed meg, amikre szükség van és marad pénzed, amiből tudsz spórolni. Ha lista nélkül, ötletszerűen mész be a boltba vásárolni, sokkal több minden jutatja eszedbe, hogy miért ne vehetnéd meg, hiszen csak párszáz forint és tulajdonképpen jól jöhet, nem bánnád, ha volna otthon ilyen is. Így sokkal több dolgot megveszel, több pénzt költesz el és kevesebb marad a pénztárcádban. Egyáltalán nem baj, ha valóban szükséged van rá és nem fogod ezt vagy mást kidobni, mert annyi mindent nem tudsz elfogyasztani, mielőtt lejárna, amennyi mindent összevásároltál. Na meg ha tényleg megengedheted magadnak és az a pénz sehonnan nem fog később hiányozni. Mert párszáz forint erre, párszáz arra és kellően sokat ismételgetve pillanatok alatt már az ezresek és tízezrek röpködnek. Ami nem baj, ha tényleg szükséged van rá és tényleg megengedheted magadnak. Ha viszont a hónap végén már a neked tényleg fontos dolgokra sem futja, akkor lehet, hogy érdemesebb már hó elején is listával vásárolni és kétszer is átgondolni, hogy valóban szükséged van-e arra, amit meg akarsz venni és tényleg futja-e rá, vagy valami másról kell majd miatta lemondanod és hogy melyik fontosabb számodra közülük.

Az emberek a pénz miatt sokkal többet sopánkodnak, mint az idejük miatt. Pedig az idő sokkal kevésbé megújuló erőforrás, mint a pénz. Ha ügyesen csinálod, pénzből tudsz többet keresni kevesebb idő alatt is. Időd viszont nem lesz több napi 24 óránál és kb 80-100 évnél. Minél több időt elfecsérelsz az életedből, annál kevesebb érdekes és hasznos dolog lesz az életedben. Senkinek semmi köze hozzá, hogy mivel töltöd el az életedet. Csak magadnak tartozol felelősséggel érte. Ha neked jó, csinálj, amit akarsz. Csak aztán ne panaszkodj, hogy nem volt időd nyelvet tanulni, szakmát szerezni, lediplomázni, vagy bármi másra. Pont ugyanannyi időd volt rá, mint másnak is. Csak te úgy döntöttél, hogy másra fordítod. Vagy tudatosan döntöttél így, mert ezt akartad, vagy csak engedtél a csábításnak, hogy nyelvtanulás, zene gyakorlás, vagy bármi más helyett még belefér az a két cicás videó. De a döntést te hoztad meg és a következményeit is te fogod viselni. Jobb, ha olyan döntéseket hozol, amivel boldog leszel. Más véleménye viszont semmit nem számít.

Kérdező: Fontos kérdés, amit #1 felvetett, érdemes ezzel kezdeni. Tényleg, szerinted is felesleges dolgokkal töltöd az idődet, vagy csak mások piszkálnak ezzel és nekik akarsz megfelelni? Ezen érdemes eltöprengeni, de én inkább folytatom.

Ha tényleg szerinted felesleges az idő, amit a telefonnal töltesz, akkor azt érdemes kézbe venni és megoldást keresni rá.

Van, akinek segít, de fenn áll a veszélye, hogy (főleg önmagában) csak fokozza a szorongásodat, ha elkezded mérni, hogy mennyi időt töltesz a telefonnal. Vannak erre programok, de akár a telefon beépített funkciói között is lehet Screen Time vagy más néven ilyen felhasználás figyelés.

Ha megnézed, hogy mivel mennyi időt töltesz a telefonon, akkor van egy kiindulási pontod, hogy honnan próbálsz lefaragni. Fogyás előtt is érdemes megmérni, hogy hány kilóról indulsz, hogy jobban érzékeld és értékelni tudd a változást, amikor haladni kezdesz.

Abban is sokat segíthet ez, hogy megállapítsd, mivel töltöd a legtöbb időt (bár erről lehet, hogy vannak sejtéseid enélkül is). Ha a telefon statisztikája ezt is megmutatja, akkor azt is meg tudod esetleg nézni, hogy milyen napszakokban töltöd leginkább a számodra felesleges dolgokkal az idődet.

Ha korlátozni szeretnéd a telefon használatodat, akkor érdemes lehet rászoktatni magad valamilyen ütemezésre. Pl. előre kijelölöd magadnak, hogy Reggel fél óra, este fél óra amikor telefonozni akarsz, ezen kívül megpróbálod minél inkább mellőzni a használatát, mert te nem akarod.

Persze a megszokás benned van, hiszen már régóta csinálod, de ha meg van az elhatározás és konkrét cél időpontot rendelsz hozzá, akkor sokkal könnyebb tartani magad hozzá, mint ha csak annyi a célod, hogy kevesebb legyen, de fogalmad sincs, mitől lenne kevesebb.

Klasszikus tevékenység szervezési módszer a pomodoro technika. Beállítasz egy időzítőt 30 vagy 45 percre (a te életed, te döntsd el, hogy neked mi kényelmes). Addig csak munkával/tanulással (hasznos dologgal) foglalkozhatsz. Semmi más tevékenység, semmi szórakozás, semmi telefon, semmi egyéb. Ha letelt az idő csörög az óra, véget ért a munka/tanulás, hagyd abba.

Újra beállatsz egy időzítőt 5/10 percre, ennyi szünetet tartasz, azt csinálsz, amit akarsz. Nézhetsz emaileket, közösségi médiát, bármit. De csak arra az 5/10 percre. Utána megint jön egy 30/45 perces időzítő és megint csak a fontos dolgokkal foglalkozhatsz, semmi szórakozás. És így tovább. Lehet persze néha hosszabb szüneteket beiktatni ebédre, uzsonnára, stb.

A lényeg, hogy ne nagy egybefüggő szabadidőid legyenek, amiket aztán úgy szúrsz el minden felesleges dologgal, ahogy épp jól esik, hanem alaposan eltervezve táblázd be az idődet, hogy mikor mivel töltöd és aztán tartsd is magad hozzá, hogy azt csináld, amit te szeretnél.

Ha kijelölsz rá egy időszakot és beírod a naptárba, emlékeztetőt állítasz be és aztán tényleg úgy is csinálod, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogsz tényleg elmenni vásárolni, tanulni, sportolni, olvasni, bármi mást hasznos dolgot csinálni. Ha csak úgy üres a naptárad, nincs semmi dolgod, mindennek mindegy, hogy mikor is csinálod, akkor sokkal kevésbé fogod bármelyikre rávenni magad, hogy na most már tényleg ezt kell csinálni. Rendelj hozzá minden feladathoz egy időpontot, hogy mikor csinálod és csináld is meg akkor, ha már akkorra időzítetted.

Ha meg van a szabályod magadnak, hogy most tanulás van, most olvasnom kell, most sportolok, most emezt, most amazt csinálok, akkor könnyebb tudatilag ebbe a hangulatba helyezkedni és könnyebb azt is kiküszöbölni, hogy a telefont nyomkodd helyette.

Persze az is sokat segít, ha sikerül korlátozni a telefonnal és az alkalmazásokkal töltött interakciót.

Például, ha lefekvéskor kint hagyod a konyhában, vagy akárhol (pl. töltőn) és be sem viszed magaddal a hálószobába, akkor lényegesen nagyobb az esélye, hogy nem fogod lefekvés előtt nyomkodni a telefont. (Egyébként elaludni is könnyebb lehet, ha nem telefonozol előtte.) Tudom, a telefon ébreszt, de azért egy ébresztő órával kiváltható.

Nem csak alvásnál, hanem tanulásnál, munkánál, sok más tevékenységnél segíthet, hogyha ott sincs veled a telefon. Így biztos nem fogod közben nyomkodni. Tudom, van benne számológép, jegyzetfüzet, meg minden más, ami kellhet a tanuláshoz, munkához. De hidd el, boldogulni fogsz nélkülük is. Ha nagyon kell, akkor vegyél jegyzetfüzetet, stb. Vagy vegyél erőt magadon és csak azt a funkciót használd, ami épp kell és aztán vidd ki a konyhába és hagyd ott, hogy ne legyen előtted a csábítás.

Léteznek rá külön programok, de akár a telefon gyári állapotában is tudhatja, hogy tudod korlátozd, hogy melyik alkalmazás mikor üzenhet neked, mikor jelennek meg a jelzései. Így ha mondjuk nap közben nem jelenik meg egy alkalmazástól értesítés, akkor késztetésed is kevésbé lesz nyomogatni a telefont.

Sőt úgy tudom, arra is vannak megoldások, hogy bizonyos időszakokban egyes programok akár ne is látsszanak telefonon. Se már az is megoldás lehet, ha elteszed a fő képernyőről a "problémásabb" alkalmazásokat egy másik oldalra, vagy akár egy mappa mélyére. A lényeg, hogy minél nehezebben férsz hozzá az egyes appokhoz, annál kevésbé csábítanak, annál nehezebb elszúrnod vele az idődet.

Az is sokat segíthet, ha kijelentkezel, így már az is nehezíti, lassítja az időpocsékolást, hogy be kell jelentkezned (persze az automatikus jelszó kitöltő megoldások ezen ilyen helyzetben kellemetlenül sokat könnyítenek).

Ismerek olyat, aki a munkájához használja a Facebookot, ezért nap közben rajta van a telefonján. Munkán kívül viszont nem akarja a családja rovására a Facebookot nyomogatni, ezért ő minden délután munka végén egyszerűen letörli a telefonról, hogy ne legyen ott, ne érezzen késztetést, hogy használja - és ha jön a késztetés, hogy nyomkodja, akkor nincs is ott a telefonon. Persze vissza tudja bármikor tenni, ha nagyon akarja, hiszen az is csak pár kattintás. De azzal, hogy kijelentkezik és/vagy letörli, máris egy lépéssel nehézkesebbé válik a használata, ennyivel is több ideje van elgondolkodni, hogy tényleg akarja-e nyomkodni a FB-t, vagy csak megszokásból jön automatikusan. Minél inkább megnehezíted magadnak a rossz szokásod gyakorlását, annál több időd van a pótcselekvés megkezdése előtt, hogy újra gondold és ösztönös cselekvés helyett tudatos döntést hozz róla, hogy tényleg akarod-e.

Például fogyókúránál szokták azt tanácsolni, hogy sokkal nehezebben kezdesz el csokit nassolni, ha nem tartasz otthon csokit. Ha csak zöldséget, gyümölcsöt veszel a boltban édességek helyett, akkor sokkal nagyobb eséllyel fogsz pótcselekvésként is egészséges, kevésbé hízlaló dolgokat enni, mert más nincs is kéznél. Ez persze önmagában még kevés a fogyókúrához, de máris egy jó kezdő lépés.

Sokat segíthet, ha indítasz egy időzítőt mondjuk 5 percre állítva, mielőtt elkezdesz telefonozni. Hogy emlékeztessen rá, mikor telik le az idő, amit belőttél magadnak, hogy ennyit szánsz rá. Ha elkezdesz belemerülni egy szórakoztató dologba, akkor könnyen elveszíted az időérzéked. Az időzítő segít benne, hogy visszarázzon, emlékeztessen az idő múlására és kevésbé vesszél bele.

Keress olyan dolgokat, amik érdekelnek, foglalkoztatnak, szórakoztatnak ezért motiváltabb vagy ezeket csinálni, mint a telefont nyomkodni helyettük. Ha szeretsz zenélni, rajzolni, olvasni, bármit csinálni, az mind hasznosabb, értékesebb időtöltés lehet, mint a telefont nyomkodni. Ha eleve úgy érzed, hogy a telefon nyomkodással vannak gondjaid (mint sokaknak), akkor próbáld megkeresni a megoldásokat, hogy ezekhez a számodra fontos dolgokhoz minél kevésbé legyen szükség a telefonra.

Például asztali számítógépen nagyon sokat segíthet abban, hogy egy dologra fókuszálj és ne oszd meg 50 felé a figyelmed, hogyha kiteszed az ablakot teljes képernyőre és nem látod az éppen csinált dolog mellett 50 másik program ablakait. Ha épp egy fogalmazást írsz Wordben, akkor a Word töltse ki a teljes képernyőd és ne lásd mellette villogni a chatet, az emaileket, a minden mást. Csak azt lásd, amivel épp foglalkozol.

Sőt legjobb, ha ki is kapcsolod ilyenkor a chatet, emailt, egyebeket és nem is futnak ezek a programok, mert minek? Te most úgyis csak az írásra akarsz koncentrálni.

Nyilván nem muszáj mindent ennyire didaktikusan elkülöníteni, időzíteni, mérni, stb. Minél kevésbé vannak figyelem összpontosítási, telefon függési problémáid, annál kevésbé szorulsz ilyen kényszerítő, terelgető módszerekre. Viszont ha vannak ilyen gondjaid, akkor ezek a magadnak felállított mesterséges keretek nagyon sokat tudnak segíteni benne, hogy arra irányítsák a figyelmedet, amit tényleg szeretnél csinálni és hogy ne kalandozzon el a figyelmed minden más irányba.